Sík Sándor

Hát itt van, testvér

Hát itt van, testvér, olvasd és szeresd, 
Ha pihegni érzed a szó megett 
A szívemet, a szívedet. 
Olvasd, és ne keresd, 
Hogy mi is ez a zengő mozaik.

Minő magból fogantatik 
A vers, ki tudná azt megmondani? 
Mondjuk, mert mondja bennünk valami. 
Az énekelő énekel, 
Mert ez a Kell. 
A magot Mások vetik el. 
És amikor az új bimbó kifeslett, 
Csak néz, néz és álmélkodik az ember 
Áhítattal és félelemmel, 
Hogy amit érlelt anyaszerelemmel: 
Ímhol, ez lett!

Hát itt van, nesztek.

Talán egy dalba menekült regény, 
Talán egy tépett lap történelem. 
Talán egy üvegszilánkon a fény, 
Egy vízcsöppben a tenger, 
Egy parányban a Kettős Végtelen: 
Az Isten és az ember.