Horváth Ilona /Hanoli/

Úgy hagytál el

Úgy hagytál el,
mint tovasuhanó
zápor a tájat,
levélmozdító szellő
a fákat,
gördülő könnycsepp
szempillámat.
Úgy hagytál el,
mint lépés
az utca kövét,
hang harmonikám
billentyűjét,
imádság a számat.
Úgy hagytál el…
Maradtam
sírni nem tudó
szemmel,
szavaid szép
dalába bezártan,
emlékek fogságában,
új fényt remélve
Veled örökre…