"Valójában el kell venni energiát, hogy valami a Naphoz közelebb kerüljön. És hozzá kell adni energiát, hogy távolabb kerüljön. De ez az érvelés csak addig működik, amíg kevés keringő test van, amelyek nem ütköznek egymással. Például ilyen a naprendszer. De egy csillag, és közvetlen környezete már nem ilyen. Ugyanis a megszámlálhatatlanul sok ütközésben a részecskék energiái kicserélődnek, és elveszítik orbitális jellegüket. Magyarán mozgási energiáik hővé alakulnak. Ez esetben pedig az egyensúly hasonlatos lesz a hidrosztatikai, vagy a légköri nyomás eloszlásához. Vagyis középen lesz a meleg, és sűrű anyag, kívül pedig a hidegebb, ritkább."

 

Mozgási energiáig nem alakulnak hővé, mivel amelyik test ütközhetne, az hasonló pályán halad.

A hasonló pályán szembe haladó testek testek ütközhetnek, de akkor még nem volt egyensúlyba a gázfelhő.

Ha a gázfelhő eleve rendelkezik egy minimális perdülettel, akkor a részei egy irányba (párhuzamosan) haladnak.

A minimális ettől eltérő mozgású részekkel ütközhetnek, de a lokális tömörülés nem terjed tovább. Ez csak arra ez esetre megoldás, ha az ütközés rugalmatlan, s a részek felizzanak, összetapadnak. 

A gázok atomjai rugalmasan ütköznek ezért nem is sűrűsödnek össze a szoba közepén. Az energia veszteség minimális hősugárzás formájában történik, de ez is fékezi a tömörülést.

A csillag keletkezés esetén viszont főleg gázok sűrűsödnek össze.

A részecskék összetapadása a bolygókezdeményekre jellemző.

 

Ez nincs így, és ez nagyon jól megfigyelhető a csillagrendszereken, és bolygórendszereken. A főleg egy irányba keringő részecskék ütközése ugyanúgy a porfelhők összeeséséhez vezetnek, csak a csillag, vagy bolygó ettől forogni fog a tengelye körül. Ugyanis még a rugalmas ütközéseknél is érvényes, hogy az ütközés után a részek egymásra merőlegesen távolodnak egymástól a súlyponti IR szerint, tehát az anyag áramlása rendezetlenné válik. A naprendszer anyagainak 99 %-a a Napban van, a bolygók anyagainál a Föld kivételével is ez az arányosság áll fenn. A Hold keletkezésére a leginkább elfogadott elmélet szerint az egy bolygóütközés eredménye, ezért tér el az átlagtól. Az anyagok nem minden esetben csomósodnak össze, van amikor gyűrűk jönnek létre (Szaturnusz, Uránusz, kisbolygó övezet, Kuiper öv). És csak mintegy 1% anyag marad meg orbitális pályán.

 

Természetesen ez a modell csak a csillagok közeli környezetére érvényesek, a távolabbi részek, amelyekre a centrális gravitáció kevéssé hat, minden bizonnyal nem működik. (Orth felhő, vagy a galaxisok peremének természetellenesen túl gyors keringése.)

 

A csillagkeletkezés eme folyamata emellett jól példázza, hogy hogyan működik az entrópia, hogyan szűnik meg a rendezettség, és lesz belőle rendezetlen hőmozgás. Látható, hogy a két test modell szerint tekintett látszólag időben megfordítható folyamatok valójában sok test esetében időben egyirányúak. Tehát az időben megfordíthatóság csupán látszat, a speciális modellalkotásunk következménye.