takacs.ferenc.bp Creative Commons License 2014.10.31 0 0 1927

Akár a Newton szerinti gravitációs vonzóerőt veszem, akár az Einstein-féle görbült teret, ezek a forrásai a nyomásnak. Ugyanis minden részecskére úgy hatnak, hogy azok a központ felé törekednek. És ez a sok tülekedés összeadódik, minél közelebb kerülünk a centrumhoz annál nagyobb a tülekedés, annál nagyobb a hőmérséklet. Ezt a hőmérsékletet tovább növelik a beinduló magreakciók, amitől az egész csillag még melegebb lesz, és felfújódik. Viszont a méret növekedésével a gravitáció hatása csökken, lévén távolabb kerülnek egymástól a tömegek. Ez viszont csökkentőleg hat a centrumban levő nyomásra, és a magreakciók gyakoriságára is, így egy kényes egyensúly alakul ki, amely egyensúlyt a magreakciók gyakoriságának változása jelentősen befolyásol. Ezért hajlamosak egyes csillagok pulzálni.

Előzmény: Astrojan (1926)