fordítás

 

5. Lina haj Petro

 

Pe veshesko agor beshlas jekh familija. Sas kothe dad haj dej, haj jekh raklo haj jekh raklyi.

E raklyi busholas Lina, o raklo busholas Petro. Petro jokhar phendas la raklyake:

-Lina, aves manca ando vesh, kidas ame buraci, haj luludya.

-Mishtoj muro phraloro, shaj zhav tusa, te kames.

Le cine gelinetar ando vesh. Sar zhan, zhan, kothe resline kaj sas jekh cini kolyiba. Kodi kolyiba ramaslyi sas, ke kolyibaki gradyija anda chokivo sas. O raklo kothe nashlas kaj e kolyiba, haj cipisardas la raklyake:

-Av aba Lina, dikh kathe, soj kadal?

-Zhav aba, vi me kamav te dikhav soj kothe.

Vi e Lina kothe zhalas pasha o kher, haj xalas vi voj anda chokivo. Sar xan, avri avilas anda kolyiba jekh zhungalyi choxaji. Kasavi zhungalyi sas, le shavora darajline latar. E choxaji kothe zhalas kaj le shavora, haj duma das lenge guglos.

-Jaj shavale! De bokhale san. Kothar aviline mande?

-Ame dural avilam, chi zhanas ame te zhas khere, ke ratyi si, haj daras ame le tunyarikostar.

-Aventar andre, ande muri kolyiba, vi andre si but fajno shavorengo xamasko, adyvinalo kolako, khuvdo kolako, haj inke but frukturi si. Aventar andre tromanes.

Haj le shavora andre geline kaj beshlas e choxaji. Inke darajline, de e raklyi xutyildas le raklesko vast, haj o cino majtromano avlas.

E raklyi lyindrali sas, vi o raklo, haj tele pashjile po pato, so sas ande kolyibako kolco. Kana avlas e detehara, e choxaji cipisardas pe cinen.

-Ushtyen opre, ushtyen, zhantar butyi te keren pe avlina, si kothe shilava, lapata, koshnica haj vedra. Kon chi kerel butyi, chi lel xamasko.

Le shavora kerdine e butyi, haj kana avilas e ratyi, e choxaji chi das len xaben pe ratyate. De duma das lenge:

-Chi kerdine lashi butyi, kade chi dav tumenge xamasko. Majd tehara, te keren butyi majbut.

Le shavora tele pashjile bokhales. O cino raklo rovelas, vi e raklyi ande briga sas. Chi birisardine te soven, sorro ratyi gindijas pes, sar trubujas kathar te nashen.

Detehara e choxaji kodi phendas:

-Me zhav ando foro, kinav xamasko le zhuklenge. Tume kathe ashon haj butyi keren.

Kana e choxaji gelastar, le shavora xutyildine jekhavresko vast, haj avri nashline anda kolyiba, anda vesh, zhikaj khere.

Khere apol sas bari lossh. Le shavorengi dej, haj o dad ande baro gindo sas, kon ingerdas le shavoren, so shaj si lenca? E mama ande lossh asvajlas, kana le shavore khere resline. Chi jekh vorba chi zhaneles te del avri.

-Kaj sanas muri raklyi? – pushlas e mama latar, kana peski vorba avilas.

-Mama, ame somas kothe, kaj sas jekh cini kolyiba, kaj beshel e choxaji. Darajlam latar, haj kana voj gelastar kherestar ando foro, ame nashlam kothar.

 

 

Lina és Péter

Az erdő végén lakott egy család. Volt ott apa és anya, és egy fiú és egy lány. A lányt hívták Linának, a fiút hívták Péternek.

Péter egyszer mondta a lánynak:

-Lina gyere velem az erdőbe, szedjünk gombákat és virágokat.

-Jól van, testvérem mehetek veled, ahogy te akarod.

A kicsik elmentek az erdőbe. Ahogy mentek, mentek, oda érkeztek, ahol volt egy kicsi kunyhó. Ez a kunyhó csodálatos volt. Mert a kunyhónak a lépcsője csokiból volt. A fiú odaszaladt a kunyhóhoz és kiabált a lánynak.

-Gyere már Lina nézz ide mik ezek.

-Megyek már. Én is akarom látni, mi van ott.

Lina is odament a ház mellé és ő is evett a csokiból. Ahogy ettek kijött a kunyhóból egy csúnya boszorkány. Olyan csúnya volt, hogy a gyerekek féltek tőle. A boszorkány odament a gyerekekhez és beszélt nekik édesen.

-Jaj gyerekek, de éhesek vagytok. Honnan jöttetek hozzám?

-Mi messziről jöttünk, mi nem tudunk haza menni, mert este van, és mi félünk a sötétségtől.

-Gyertek be az én kunyhómba, bent is van sok finom, gyerek ennivaló, mézeskalács, fonott kalács és még sok gyümölcs. Gyertek be bátran.

És a gyerekek bementek, ahol lakott a boszorkány. Még féltek, de lány megfogta a fiúnak a kezét és a kicsi bátrabb lett. A lány álmos volt, a fiú is, és lefeküdtek az ágyra ami volt a ház sarkában. Mikor eljött a reggel a boszorkány kiabált a kicsikre.

-Felkelni, felkelni, menjetek, dolgozni az udvarra. Van ott seprű, lapát, kosár és vödör. Aki nem dolgozik, nem kap enni.

A gyerekek dolgoztak, és amikor eljött az este a boszorkány nem adott nekik vacsorát. De szót adott nekik.

-Nem dolgoztatok jól, így nem adok nektek ennivalót, majd holnap dolgozzatok többet.

A gyerekek lefeküdtek éhesen. A kicsi fiú sírt, a lány is szomorú volt. Nem bírtak aludni, egész éjjel gondolkodtak, hogy kellene onnan elszökni.

Reggel a boszorkány azt mondta: - Én megyek a városba, vásárolok ennivalót a kutyáknak, ti itt maradtok és dolgozzatok.

Amikor a boszorkány elment, a gyerekek megfogták egymás kezét és kiszaladtak a kunyhóból, az erdőből, hazáig.

Otthon nagy volt az öröm. A gyerekek anyja és apja nagy gondban voltak, ki vitte el a gyerekeket, mi lehet velük. A mama örömében sírt, mikor a gyereket hazaérkeztek. Egy szót sem tudott kimondani.

-Hol voltál lányom? - kérdezte az anya tőle, mikor az ő szava megjött.

-Mama mi ott voltunk, ahol volt egy kicsi kunyhó, ahol lakik a boszorkány. Féltünk, tőle és mikor ő elment hazulról a városba, megszöktünk onnan.