Azért nem szabad a korabeli almgazdálkodásra és az alpesi magashegységi falvak életére úgy tekinteni, mint valami pásztoridillre.

Mielőtt a turizmus fel nem fedezte ezeket a településeket, bizony ezek voltak a korabeli Ausztria legszegényebb falvai.

Igen kemény, egyszerű életet éltek a hegyi falvakban lakó földművesek és pásztorok.

És mindezek mellett még az is gond volt egyes, a magashegységek szűk völgyeiben elzártan élő falvakban, hogy a közösség rendkívül zárt volt és a beltenyészet miatt egy idő után problémák léptek fel.

Pl. Stájerország bizonyos részein az osztrák, ill. az európai átlag fölött volt a szellemi fogyatékossággal született gyermekek aránya. Magára a problémára a XIX. sz. második felében világítottak rá osztrák orvosok és írók.

Ma már persze ez nincs így, a merev elzártság megszűnt, a különböző falvakból, sőt különböző vidékekről származók keveredése felgyorsult a magashegyi térségekben is.