Kipróbáltuk a nyakövet, amitől első körben földhöz vágta magát :) Aztán ült szomorú kiskutya szemekkel, és mozdulni sem akart... Az biztos, hogy egy kettőre megszelídült, ahogy a nyakára tettem az övet, és máris más lett a felállás, nem ő húz engem, hanem én őt... Idén ismét indult itt Várpalotán kutyaiskola, ahova szeretném elvinni ezt a rossz csont fiút, mert ezzel a gonoszkodással valamit mindenképpen kezdenünk kell. Rettenetesen makacs, és olykor azt hiszi mindent lehet. De hát megtanuljuk ezt is, mert muszáj lesz, ha együtt akarunk költözni, már pedig más opció szóba sem jöhet. Úgy vettem észre, hogy az alapvető probléma számára, hogy hiányzik a társaság. Hiába van a két puli, nem foglalkoznak vele. Megtűrik, de nem játszanak vele, és nem vevők Bombi huncutságaira. Sétánál, ha találkozunk más kutyákkal, és mondjuk a másik gazdi is közel engedi a kutyust, nincs semmi baj, máris megy a játék. De a mi két pulinkkal azon kívül, hogy jó nagyokat futnak a kertben, semmi más kontakt nincs.

A lépcsőzős problémánk, gyakorlatilag ahogy jött, úgy el is tűnt. Volt egy kis sírás, nyüszítés, aztán rájött, hogy ha fel kar jönni aludni akkor fel kell jönni a lépcsőn. Úgyhogy 4 napig hallgattam a hisztit, aztán egyik napról a másikra megszűnt, és lépcsőzik mint a kis angyal...