>A linnéi binominális nómenklatúra természetszerűleg a latin nevekre vonatkozik, de amennyire csak lehet, a magyar nevek helyesírási szabályzata is ezt próbálja követni az állatnevek (Dudich, Gozmány) és a növénynevek (Priszter) tekintetében egyaránt.

---

S azt, hogy a magyar állat-, és növénynév meghatározás követi a binominális nomenklatúra elvét, megalapozza-e valamilyen nyelvtudományi alapelv? Mivel ez szerintem tovább bonyolítja a magyar helyesírás meghatározásának egyébként is túl merev és eklektikus rendszerét.

Az teljes mértékben elfogadható alapelv, hogy egy természettudományi műben az azonos dologra gondolás miatt kialakítandó közös nevezéktan latin nyelvű és kétnevű, de ebből még nem következik az, hogy a saját nyelvben is követni kellene ezt az elvet. Én azt a szokást tartom a legkorrektebbnek, hogy a megnevezés a cikk nyelvén történne, de utána zárójelben meg lenne adva a közös nevezéktan kétnevű latin megfelelője is.

A nehezményezett elv ellen szól, hogy egyes nevek egy-egy nyelvben jóval hamarabb kialakultak, mint a közös nevezéktan kialakítása. Erőltetése miatt a tudományos művekben feltehetőleg nagyobb valószínűséggel alkalmazzák, vagy az említett anomália miatt eleve csak a latin megnevezést használják. Ezzel tovább távolodhat a tudományos és mindennapi nyelvhasználat, s a laikusok szemében még érthetetlenebbé válnak a tudományos művek. Ez szerintem nem megfelelő tendencia.