Kormos Franciska

Élni kéne

Élni kéne, nagyon, nagyon,
Mint egy virág az udvaron.
Úgy lennék egy kavics vagy kő,
Mit völgybe csalt a futó idő.

Ó bár lennék harang délben,
Vagy kéményfüst a levegőben!
Lennék felhő napsütésben,
Lennék hold is sötét éjen.

Rigófütty a harmatréten,
Meleg kabát hóesésben.
Szeretném, ha rügy lehetnék,
Ház, ha jönnek már a fecskék.

Mosoly lennék gyermek arcán,
Pöttyös labda poros utcán,
Ábránd minden ember szemén,
Naplemente ég peremén.

Kérges kézen simogatás,
Haldoklónak vigasztalás,
Nyár derekán árnyék lennék,
Jelzőtábla az út mentén.

Betű lennék szedett sorban
Lugasféle zöld bokorban.
De szeretnék málna lenni!
Csönd, mely segít megpihenni.

Fátyol lennék menyegzőben,
Esernyő a hűs esőben,
Lennék kenyér gyermekkézben,
Vándor botja széles réten.

Szeretnék egy új világot,
Új világban boldogságot.
Évek múlnak, s az álom reped,
Ember vagyok! Rettenetes!