Az akadémiai helyesírás – szerencsére – nem elsősorban konkrét szavak írásmódját listázza, hanem szabályokból áll, amelyeket alkalmazni kell. Ilyen szabály például, hogy a melléknévi minőségjelzőt különírjuk, hacsak nincs valami erős okunk rá. Jelen esetben az lehetne ok, ha a szélessáv egy fix, jól meghatározott tartományt jelentene, ily módon egzaktul elkülönülve a keskenysávtól. Erről azonban nyilvánvalóan nincs szó, hiszen ami tavaly széles sáv volt, az ma már keskeny sáv. Így jól látható, hogy pont ugyanannyira viszonyfogalom, mint a széles, avagy a keskeny. Semmi ok tehát az egybeírásra. (Az, hogy valami szakkifejezés, sosem ok arra, hogy egybeírjuk.)