Következik az Olvasás Éjszakája, illetve az a darabka, amin ott voltam. Lehet, hogy nem a legjobban választottam, mert két olyan előadásra is elmentem, ahol az ismerőseim beszéltek. Az egyiken Fedina Lídia beszélt a női sci-fi írókról, Sok újat nem mondott, bár ismertetett egy olyan, nemsokára megjelenő könyvet, amit ő fordított angolból. Ebben az az érdekes, hogy nincsenek benne nyelvtani nemek, illetve minden nőnemben hangzik el. Lévén, hogy a magyar nyelvben nincsenek nyelvtani nemek, érdekelne, hogy oldotta meg.

Aztán vetélkedő következett, az első kérdéssorozatot King műveiből állították össze. Lévén hogy az újabb műveiről kérdeztek, itt csak egyszer szólaltam meg. A mostani könyveit kevésbé szívesen olvasom, mint a húsz évvel ezelőttieket. Egy 12 év körüli kislány három bögrét is nyert, roppant büszke volt rá, és méltányoltam a teljesítményét.

Aztán következett Agatha Christie hőse, Hercule Poirot. No, itt úgy éreztem, eléggé jóltájékozott vagyok, és ezt be is akartam bizonyítani. Az első kérdést rögtön megválaszoltam, a másodikat is, de a továbbiakban nem nagyon hagytak szóhoz jutni. Végül begurultam, és otthagytam az egészet. Viszont nem hagytam, hogy elrontsák a jókedvemet. A vetélkedőnek egy olyan könyv adott aktualitást, amiben feltámasztják M. Poirot-ot. Méghozzá az örökösök engedélyével. Most kezdtem el olvasni, de a „valami van, de ez még nem az igazi” kategóriába tartozik. A végleges megítélést a könyv végére tartogatom.

Ezek után megérkeztem a következő helyszínre, ahol egy Andy Baron írói nevű férfi három barátjával együtt a helyszínen mutatott be egy hangjátékot.

Aztán rászántam magma, és elmentem az Alexandra könyváruház Nyugati téri házába, és ott kifogtam a főnyereményt. Az irodalmi összeesküvés elméletekről tartott nagyon érdekes és szórakoztató előadást valaki  Sajna, csak a felét hallottam, de az nagyon   szórakoztató volt, Miután ez a bejegyzés így is túl hosszú, egy másik alkalommal írok róla. Ottmaradtam, Galkó Balázs olvasott fel Hrabal műveiből. Nem tudtam eldönteni, hogy ez novella, esszé vagy szabadvers, de egyik minőségében sem tetszett. Ezért aztán diszkréten távoztam. Szerencsére még elértem az előadót, ahol egy kérdező arról faggatta, hogy akar-e a magyar történelem rejtélyeiről is írni, mint pl. Imre herceg halála, vagy Béla király, akire ráomlott egy emelvény. Én még hozzátettem azt a nádort, aki egy tüzijátékrakétától halt meg. Remélem, adtunk pár ötletet. De a dolog érdekelt, meg is vettem mind a két, ezel foglalkozó könyvet, a Konteo 1, és a Konteo 2-tőt. Ezek után úgy döntöttem, hogy kéthavi keretemet már elköltöttem, irány haza.

Mindent összevéve, csöppet sem bántam meg, hogy elmentem.