Mnene
2014.10.20
|
|
0 1
631
|
Rúmí
Az életből csakis téged kivánlak...
Az életből csakis téged kivánlak, Vaj' illő-é, hogy árvultan kószáljak? Irótoll lett a szívem a kezedben, Te vagy nyitja a bánatnak, vígságnak. Azon kívül, mit óhajtasz: mi sem kell; Azon túl, mit mutatsz: én mit se lássak. Ha tüskét, vagy rózsát nőttetsz belőlem, Szagát érzem tövisnek, vagy rózsának. Ha úgy tartasz, olyan lettem tenéked, Ha így kívánsz, ilyen lettem, te lássad. A korsóból, ahol színt adsz a szívnek, Szerelmem, vagy gyülőlségem kiárad. Az őskezdet te voltál, s léssz a végső, Te tégy jobbá csukásnak mint nyitásnak. Ha rejtőzködsz, leszek sok közt hitetlen, Ha feltárulsz, hiszek léted szavának. Azon túl, mit te adtál, nincs fityingem: Gyanakvásod zsebemben mit találhat?
(Weöres Sándor fordítása)
|
Előzmény: hour (630)
|
|