Törölt nick Creative Commons License 2014.10.07 0 0 20847

:) Én sem tennék mást :) 

 

No, akkor a folytatás.

 

7. nap

 

Eljött végre a nap, amelyre a férjem már az utazás eleje óta készült. Bringatúra a Via Appián. A reggel kisebb nézeteltéréssel kezdődött, a logisztikán huzakodtunk. Én a metro, metro, 118-as buszt javasoltam, ő ragaszkodott a Colli Albani, gyalog verzióhoz. Az ő napja volt, így mentünk. Amikor kiszállva a metróból jeleztem, hogy körülbelül 3 kilométeres séta vár ránk, kicsit elkerekedett a szeme, de nem szólt semmit... Én persze puffogtam magamban, jobb' szerettem volna bringázni, de aztán mégsem bántam meg. A Caffarella völgyön (völgynek hívják azt egyáltalán?) átsétálva közelítettünk a főbejárathoz. Iszonyú hangulatos volt. Sétáló, kocogó, futó, pihenő emberek, véget nem érő füves területek és "bokrosok" váltogatták egymást. Amikor aztán megpillantottam a saját kézzel összerakott szabadtéri konditermet, teljesen elgyengültem. Mivel magam is valami hasonló sportot űzök, nem bírtam ki, besündörögtem a "terembe", megkérdeztem, hogy fotózhatok-e. Élénken bólogattak, úgy éreztem büszkék voltak és egyben meghatottak is.

 

 

 

Előzetes olvasmányaimból rémlett valami mondat a legelésző birkákról, de az információt haszontalannak ítéltem, mert mit is keresnének az állatok a szabadidőpark közepén. Persze megint tévedtem. A sűrű bokrosból kihallatszó erőteljes bégetés széles vigyorra késztetett.

 

 

Körülbelül egy óra alatt értünk a főbejárathoz, a kellően eldugott infopontnál béreltünk bringát, szereztünk térképet, majd nekiindultunk. Tisztán látszott, hogy a Callixtus-t lekéssük, pontban 12-kor, záráskor értünk oda. Mindegy, kávézni jó volt. (Cscs - automata a jobb oldali épület mögött.) Továbbgurultunk a Szent Sebestyénbe. Húsz percet kellett várnunk az angol nyelvű vezetés kezdetéig, pont elég volt, hogy megnézzük a templomot. Be kell valljam - mértékkel ugyan, de - kedvelem a szervezett vezetéseket. Ha nem lenne ilyen gyenge az angolom, még jobban élveztem volna. Meglepően vegyes társaság jött össze, Skandinávia, Németország, Kanada és személyünkben Magyarország képviseltette magát. Nem tudom igaz-e, valahol olvastam, aki egy katakombát látott, mindet látta. Akivel később beszéltem, azt mondta nem igaz. A Callixtus a legjobb. Ezt most nem tudom eldönteni, mindenesetre a "műfaj" meggyőzött. Visszamenős. A három nagyon régi, "eredeti" barlangtól (nem tudom pontosan hogy hívják őket, de tudjátok miről beszélek) mindketten elámultunk. A túra a templomban ért véget, amit előtte már láttunk, de elkerülte a figyelmünket egy szobor. Közel sem biztos, hogy jól értettem, de egy Bernini készítette portréról van szó (belépés után jobb oldalon), melyet a művész 82 éves korában faragott. Ez másolat, mivel az eredeti Kínában van... (Ha hülyeséget írtam, javítsatok légyszi, tényleg nem tudom jól értettem / emlékszem-e.)

 

 

Szerettem volna már rendesebben bicajozni, de ez még mindig váratott magára, mert Cecilia Metella síremléke is csak néhány pedálváltásra van. Ez sem az a beszalad, kiszalad látványosság, annál is inkább, mivel - számomra - pont olyan mennyiségben vannak, romok, töredékek, rajzok, képek, amennyit még kellő kíváncsisággal kellő mélységben tudok befogadni.  

 

 

 

Innen már folyamatosan kerekezhető az út, szerintem buli, bár közel nem vagyok jó bringás, de kis odafigyeléssel remekül lehet haladni. Nem egy országúti verseny, az epekövektől is megszabadít, ezzel együtt nagy élmény volt.

Az infopontos hölgy - aki végtelenül kedves volt, telerajzolta a térképet, útvonaljavaslatot tett - szólt, hogy a Quintili csak az Appia Nuovaról van nyitva és nagy forgalomra kell számítani. Tartottam a dologtól, de nem volt választásunk. Ehhez képest minden attrocitás és dudaszó nélkül érkeztünk a Villához. (Sokat lendített a dolgon, hogy - az egyébként kötelező - határozott kézmozdulattal mindig jeleztük merre kívánunk kanyarodni. Szerintem annyira meglepődtek, hogy elfelejtettek letolni minket.) Az valami hatalmas! Sejtettem, hogy amit két oldalról is jól látható, nem lehet kicsi, de ez minden elképzelésemet fölülmúlta. Be kell valljam, kissé elrettentettek a méretek, időkeretünk is volt (bringát 6-ra vissza), tehát - kizárólag magunkhoz képest - kicsit felületesen néztük végig. Úgy gondolom még 20 perc hiányzott. Főleg, hogy egy kisebb múzeum is van a terület elején, pont nem sok, nem kevés, ott is bámészkodtam volna. Elfáradtunk, na. Várt ránk egy kis Appia Nuovás szakasz, inkább csipkedtünk magunkat. Jól tettük, mert visszafelé is meg-megálltunk, muszáj volt, olyan szép. Hat előtt pár perccel leadtuk a bringákat (a honlap információi pontosak, minden úgy van és annyiba kerül, mint ott szerepel), majd kilépve megláttam a 118-as. Annyira megörültem neki, hogy felugrottunk. Persze nem a jó irányt választottuk, de mindegy volt, hisz "cirkolare". Cirkuláltunk egyet, nem esett rosszul az üldögélés, de előbb-utóbb csak leszálltunk a Piramisnál.  

 

      

 

Többször lepattantunk már a Testaccio-projektről, most nem hagytuk magunkat. Addig kóvályogtunk, amíg nem találtunk valamit. Ez a valami éppen egy sarki pizzas volt, nem eget rengető választékkal, de remek hangulattal.

Korán volt még, egy asztalnál ültek csak. Elénk csapták a kötelező csomagolópapírt meg az étlapot és pincér sietett vissza kvaterkázni. A bejárat előtt libasorban székek, azon a - természetesen nem fogyasztó - környékbeli lakók, mellettük ácsingózva az éppen nem dolgozó pincérek, konyhai személyzet és megy a duma. Ja, itt láttuk azt a megoldást is, hogy étlappal együtt elénk raktak egy nyomtatott blankettát meg egy tollat, hogy szépen írogassuk be, miből mennyit kérünk. Kicsit elbizonytalanodtam, hogy ezt most tényleg, így? Nem akartam hülyének tűnni, inkább nem írtunk semmit. Hiba volt. Írásban kell leadni a rendelést. Kevesen voltunk, úgyhogy a pincér nem szólt, megírta ő. Nagyon élveztem az egész helyzetet. Úgy tűnt, mellesleg visznek egy éttermet, mellesleg kiszolgálják az embereket, akik leülnek, de mindennél fontosabb a társadalmi élet. Mégsem rossz érzés volt, hanem természetes. Természetesen léteztek saját közegükben és természetesen fordultak a vendéghez, ha dolog volt vele. Becsületükre legyen mondva, ahogy telt az étterem, úgy fogytak a fehér ruhások a sarokról. Mindenki a konyhában dolgozott. A pizza rendben volt, de nem eget rengető. Nem is azért mentünk.

 

Az előzetes tervek alapján nem sokat vártam a mai naptól, meg kell mondjam a "kihagynám" kategóriába raktam. Nagyot tévedtem ismét.  

Előzmény: Manipura (20846)