jut eszembe. Mirkonak volt mar munkahelye 1 hetig. Munkaltato: Anya/Apa, feladat: a vikingekrol egy prezentacio keszites. Dijazas teljesitmenytol fuggoen max 10 font a hetre. 

Ami miatt ez erdekes: (azonkivul, h huleszulok vagyunk) mert az ertekelest uy kezdtuk, h 4 szempontot neki is kellett ertekelnie: 1-10-es skalan. Kulalak, tartalom, szorgalom/feladattudat/befektetett energia es hozzaallas.

(szepen fogalmazva ezek voltak a KPI-k - key performance indicators :) - en uuutalom amikor nekem kell ilyet 3 havonta kitoltenem)

Felkeszultem ra, h a munka vegen lesz egy jo nagy veszekedes abbol, h mennyire nem 10es minden mutato es vitatkozni fogunk az ertekeles egeszen.

Ezzel szemben: a gyerek teljesen realisan! birta ertekelni a teljesitmenyet. Meggyozodesem, h az itteni iskolarendszer jellegebol is szarmaztathato ez a fajta realitaserzek: itt rendszeres a peer-to-peer ertekeles, amikor egymast ertekelik a kolkok es nem a tanar az abszolut igazsagoszto. 

Magaval a "munkaval" nem voltam tulsagosan megelegedve, mert sajat magahoz kepest is kicsit alulteljesitett, de 1 ponttal tobbet kapott vegeredmenyben az egeszert, mert ez a hozzaallas, oszinte onertekeles es a visszajelzes elfogadasa lenyugozott. :) Igy keresett 7 fontot. 

Halkan teszem hozza: szep, erett viselkedes utan 15 perccel ment a hiszti nagy konnyek kozott valami baromsagon. Nagyon messze van meg az erett viselkedestol, de nekem pont igy tokeletes :)

ES o kerte, hogy had legyen megint munkaja, mert eppen valamire gyujt. Persze mindennap masra. MAr javasoltam, h irja fel mire gyujt, mert mindig elfelejti de mivel az iras nem kedvenc - finoman szolva - igy ez azt hiszem nem fog megvalosulni....