Szombaton kispapival Városlőd vmh. – Nagyvázsony szakaszt terveztük lejárni. A  menetrenden kívül azt is figyelembe kellett venni, hogy az úrkúti pecsételőhely délben bezár, ezért lett ez az irány. Az ottani pizzát és melegszendót nagyon ajánlják a túrafórumon, ezt muszáj volt kipróbálni.

Hétvégén felénk vágányzár volt, ezért végülis kocsival mentünk a Kelenföldi pályaudvarig. Így legalább nem kellett „visztulai” indulási idővel számolni. A vonat pontos volt, így 8.50-kor leszállhattunk a városlődi megállóban, és úgy 150 méterrel odébb már a Kéket tapostuk. Elég vegyes képet mutat a falu, egyfelől szépen felújított házak, díjnyertes iskola, emlékművek, másrészt düledező házak is vannak, cigánysor is a falu szélén. Már itt túrázók jöttek szembe, ők talán Városlőd-Kislőd vasútállomás és bélyegzőhelyen szálltak le a vonatról.  Napközben is sok turistával találkoztunk, köztük kékezőkkel is.

Güszi pihenőnél mi is megpihentünk, szerelésigazítás, kamáslifelvétel stb. Már a Csalános-völgy jópár helyen elmosott útján látszódott, hogy komoly sárral számolhatunk a továbbiakban. Szerencsére azért nem lett annyira vészes.

Az Úrkút előtti szakasztól kicsit tartottam, emlékeztem rá, hogy itt volt valami terelés, szerencsére megfelelően jelzett az út, néhány új műanyaglap-jelzés illetve (szigetelő)szalagozás is megjelent. Azért az lesz az igazi, ha végre megtörténik a jelzésfelújítás.

Úrkútra – miután körülnéztünk az őskarsztnál is, kihagyhatatlan! - n12 körül érkeztünk, pecsét rendben, a melegszendvicset is sikerült kikönyörögni az elég mufurc pultos hölgytől. Délben már ismét úton voltunk. Kabhegyig szinte észre sem lehet venni a sok emelkedést, pedig mégiscsak egy hatszázas hegy. Meglepő és meglehetősen tájidegen a „vadászház” (vagy valamilyen más titkos ojjektum) kerítése. Máshol ennyiből (kis túlzással) egy lakóparkot építhetnek. Épp a pecsételőhelynél van vége, a sarkon viszont be lehet lesni, sőt, be is lehetne mászni, mert a többszáz méter hosszú csodakerítés csak az „utcafronton” van megépítve. Nem nagyon értem.

Kabhegyi adó magassága impozáns, én még lentről is szédültem tőle. :-)

Ilyen veszély nem fenyegetett viszont az új kilátóból, ez ugyanis nem túl magas. Mondjuk nem is szükséges, hogy magasabb legyen, fantasztikus róla a kilátás, legfőképpen tiszta időben lehet az. Visszatértünk a Kékre, amely először nagyon meredeken indul lefelé, de aztán szép lankásan ereszkedik az út egészen Nagyvázsonyig. A jelzettség közepes, az erdőből kiérve gyenge, nincs mire festeni, de szerencsére eltévedni sem lehet. A falu előtt egy jó kilométert a főút melletti keskeny padkán kell gyalogolni.

Kedves MTSZ, nem értem, hogy ha máskor az a cél, hogy minél inkább vigyük le az aszfaltról a Kéket, akkor ez itt, ahol egyértelműen veszélyes az országút mellett gyalogolni, ráadásul simán le lehetne terelni a Kéket akár a mostani K+ helyére, vagy akár egy a 77-es úttal párhuzamos földútra az aszfaltúttól északra, miért nem merül fel??!

Kinizsi várnál sörnyitó-bélyegző és váras bélyegző is rendben, innen még kigyalogoltunk a főút kereszteződéséhez. Negyed óra múlva már jött is a pesti busz, mely két és fél óra múlva letett minket a Sasadi útnál.

Bár a nap csak időnként bukkant ki, ideális volt az idő, nem túl megerőltető a táv (bár GPS szerint összejött a 30-as) és a szint, így egy rendkívül kellemes kirándulás sikeredett.