Mnene
2014.10.03
|
|
0 1
629
|
Tamás Menyhért
Már mindennap
Nyárba-szédülő fák terhével zuhant közénk a szerelem; végighorzsolta halántékom, vér serkent a kezeden.
Már mindennap így várnak ránk a kisebesedett éjjelek, rejtőzhetsz a Hold mögé, kőbe, mindenütt rád lelek.
Egymásra villanó szemünktől robbannak föl a hajnalok, sugár-mosolyod záporában kitakart arcú ég vagyok.
|
Előzmény: Orpheusz. (628)
|
|