Berze Tünde

Kék bolygó

A nagy vörös óriás árnyékában,
harmadikként szelíden megpihenő,
gyönyörű kékség, az élet otthona.
Csillogó ékkő, s hatalmas kincs vagy,
páratlan a végtelen Univerzumban.

Élünk rajtad, s belőled, habzsoljuk,
utolsó cseppig szívjuk véred,
nem kímélünk, mi átkozott fiaid.
Nem tanultuk meg tisztelni,
megvédeni természet anyát,
mint apró pondrók csak fúrunk,
lyukacsosra rágjuk édes tested.

Benned él őseink hagyatéka,
s mi embernek rosszak vagyunk.
Féltelek, könnyem törölgetem,
hisz nincs szó rá, ami vagy nekünk.
Szárnya tört madárként vergődünk.
Mi lesz, ha nem találunk új, jobb utat,
ha majd elvesztjük szíved melegét?
Kérlek, légy őrzőnk, hisz nincs más,
nincs több hely, ahová hazatérnénk.