Bűvössárkány
2014.09.27
|
|
0 0
18730
|
"– Mi ez, amit érzek? – Jó? – Csodálatos! – Akkor őrizd, mint egy kincset! Szíved legeldugottabb széfjébe zárd el, vigyázd! Majd később is tegyél hozzá hasonló pillanatokat, jól jön, mikor padlón van az ember. Olyankor előveheted, nézegetve felidéződnek ezek a pillanatok, és akkor örülsz majd, milyen sokszor voltál boldog. – Ez a boldogság? – Nem szeretnéd, hogy elmúljék, ez a pillanat tartson örökké, semmi sem hiányzik az életedből, lebegsz a semmiben, és nem érdekel a múlt, a jövő? – Pontosan! Te is érzed? A lány bólintott. A férfi magához húzta, átölelte egy hatalmas sóhajjal. Így álltak a leszálló estében, sokáig, némán. – Szeretlek – lehelte a férfi. – Igen, tudom – válaszolt a lány, de nem mozdultak. Aztán a férfi felemelte a lány arcát, a tekintetét kereste. – Te sírsz? – Jól esik. – Te?... – Aha… – felelt a lány a ki nem mondott kérdésre. – Ez lenne a szerelem? – Tudom én? Nem mindegy, hogy mi a neve, ha jó? – Igaz. Nagyon jó."
(Czakó Gabriella: Ne idd ki fenékig - részlet)
|
|