Az osztrák (és általában az alpesi) mezőgazdasági kultúra sajátos vonása az ún. almgazdálkodás, vagyis az ún. almokon, azaz alpesi hegyi legelőkön történő marhatenyésztés és tejgazdálkodás.

Az almokhoz és az almgazdálkodáshoz népszokások és népi hagyományok gazadag rendszere fűződött és fűződik még ma is az osztrák népi kultúrában.

Különösen a felhajtáshoz és a lehajtáshoz fűződnek különböző szokások. Felhajtás az, amikor tavasszal a faluból felhajtják a csordát az almokra, a lehajtás pedig amikor szeptemberben, az ősz kezdetén lehajtják a faluba.

Néhány falunak több almja is van, van amelyiknek pl. egy alsó alm (niedere Alm) és egy felső alm (höher Alm).

Az almok általában meglehetősen magasan fekszenek, úgy általában 1.000 - 2.000 m tengerszint felett.

Az almokra általában korán köszönt be a tél és viszonylag későn jön a tavasz. A hosszú, gyakran hóviharokkal és nagy havazásokkal tarkított teleken áttelelni az almokon még ma, a modern technikai eszközök korában sem veszélytelen vállalkozás. Ennek ellenére mindig is voltak, ma is vannak olyan hegylakók, akik az egész telet az almokon töltik.

Bár az 1920-as, 1930-as évek óta sokat csökkent az almgazdálkodásból élők száma és az almgazdálkodás jelentősége, de Ausztriában pl. még 1997-ben is 12 ezer db alm volt található, amelyen nyaranta kb. félmillió tehenet tartottak. Az almgazdálkodásból élő osztrák parasztok száma pedig kb. 70 ezer volt.