Nagyon fáj, hiszen szüleimnek, nekem, gyermekeimnek, barátaimnak egy nagyon fontos létesítmény volt a Damjanich uszoda.

A családom minden tagja itt tanult meg úszni, nyaranta meghatározó találkozóhely volt a strand számunkra.

Ezt rombolta le a két polgármester együttesen, közben egymásra mutogattak, folyamatosan a másikat hibáztatva.

Mig ők vitatkoztak, mi pedig szépen lassan kiszorultunk a még oly rossz állapotba került Damiból.

Az uszoda 2007 nyarán bezárt.

 

Kérdezem: Mi szolnoki polgárok tehetünk arról, hogy a városvezetés tehetetlensége, vagy egyéb más okok miatt megszűntette, lebontatta a város legjobb közösségi helyét, mint találkozóhelyet is, ahol mindig voltak a barátok, ismerősök.

 

Olvasom az egyik fórumozó beírását a PH honlapján, az Agóra átadás alkalmával:

„Én azt a ronda Damjanich uszodát jobban szeretem! Nem lehetne visszaépíteni drága polgármester úr!”

 

Polgármesteri válasz személyesen, vagy a megbízott szolgalelkű részéről:

Drága Uram!

Sajnálom Önt. Nagyon.

Valószínűleg sosem fogja megérteni. Mert nem akarja!

Életveszélyes, rossz állapotban volt! Van helyette másik.

De itt befejeztem! Ha nem tetszik Önnek, nem baj. De mások örömét ne vegye el!

 

Válasz a fórumozótól:

Tisztelt Polgármester úr!

Tehát ebben a rendszerben csak örülni szabad, vagy kussolni. Akkor kussolok!

 

Személyes megjegyzésem. Mint közszereplőnek igenis tűrni kell a kritikát, így a polgármesternek is.

Aki viszont így reagál a szolnoki polgárnak, az a személy nem alkalmas városvezetőnek.

 

Végezetül: családom minden tagja a mai napig emlegeti a Damit, egyszerűen fáj annak hiánya!