Szerettem  volna   egy  spánielt.  Gondoltam  hogy mivel  a  múlt  héten   sajnos el kellett  altatnom az  egyik  palotapincsimet sajnos   súlyos  beteg  volt  a  másik  kutyám   azóta  lelki  beteg.  Gondoltam  hogy  szerzek  mellé  egy  másik  kedves   kutyát de  nem  ugyan  olyat  mint  a  másik  kutya  volt,  nehogy  véletlenül  se  keressem  a  hasonlóságot  benne.  Ezért  felhívtam  a  Szigetszentmiklósi  spániel  alapítványt   és  próbáltam   őszinte  lenni  velük, egy  hölgy  vette  fel  végtelen  arrogáns  volt   és  mivel  elmondtam  neki  hogy  egy  nagyon  csendes  helyen  lakunk  és  amikor  beállok  a  kocsival  a  kutyusok  kiszaladnak  az  utcára de  nem  mennek  el  rögtön  jönnek  is  be  erre fel  elkezdett  kiabálni  hogy  nem  adja  a  kutyát  ide  . Hiába  mondtam  hogy  jöjjön  el  nézze  meg  a  helyet  hogy  hova  szeretném  a  kutyust    nem  érdekelt  csak  azért  se  adom  jelszóval  illetett . 2-szer  is  felhívtam  de  hajthatatlan  volt .       Szerintem  az  ilyen  ha  az  emberekkel  így beszél  az  az  állatokkal  se  különb   és  semmi  keresni  valója  nincs  ilyen  helyen masszőrnek a  börtönbe  való.  Azt  hiszem  a  kutyusoknak  az  lenne  a  cél  hogy  rendes  gazdira  leljenek  és  otthonuk  legyen. Már  olvastam  mástól  is  hogy ezen a  telepen  borzalmasan  bánnak  az  emberrel