A másik tévedésem az volt, hogy azt állítottam, hogy Salzburg hercegségben alig-alig voltak protestánsok.

Namost ez az 1731 utáni időszakra igaz, az 1731 előttire viszont egyáltalán nem.

Igen jelentős lélekszámú, titkos protestáns közösségek léteztek ebben a katolikus egyházi fejedelemségben, amely 1815 előtt szorosabb értelemben véve nem is tartozott Ausztriához.

A középkori és kora újkori töri ugyanis úgy alakult, hogy Salzburg (nemcsak a város, hanem a körülötte lévő területek) egy lényegében teokratikus módon kormányzott, római katolikus fejedelemség lett, amelynek élén a hercegérsek állt, aki főleg egyháziakból álló tanácsadói révén kormányzott.

Arra viszont nagyon ügyeltek, hogy sem a bajor Wittelsbachoknak, sem az osztrák Habsburgoknak ne legyen érdemi beleszólásuk a tartomány ügyeibe.

Így az az érdekes kettősség alakult ki, hogy miközben a salzburgi hercegérsek vallási értelemben egész Ausztria feje volt, az osztrák főhercegeknek effektíve nem volt beleszólásuk Salzburg ügyeibe, Salzburg nem is tartozott az "osztrák örökös tartományok" közé.

 

Namost 1731-ben Anton Leopold von Firmian hercegérsek elrendelte, hogy a Salzburgban élő protestánsok valljanak nyílt színt, tegyék le az esküt a római katolikus vallás mellett, ellenkező esetben hagyják el az országot.

Maga a hercegérsek is meglepődött, hogy 20 ezer protestáns döntött úgy, hogy inkább elhegyják az országot, de nem térnek át a katolikus hitre.

Ezek különböző protestáns területekre vándoroltak ki:

nagy részük Kelet-Poroszországba, ahol leszármazottaik ma is kimutathatók.

Kisebb részük Nürnbergbe és más, evangélikus vallású bajor területekre, egy kis részük pedig az angol-amerikai Georgia gyarmatra, ahol Savannah városát hozták létre.