Hollósy Tóth Klára:
Augusztusi búcsúszimfónia

Lomhán, pislogva csordogál a nap,
a ragyogó nyár hangja már szerény,
lehangoltan ballag, néz hosszasan,
sajnálja az elizzott szenvedélyt.

A táj még lágy fényeket iszogat,
csodálkozik a lüktető csodán,
fák között oson, bujkál, simogat
a nap, átérve a zöld bársonyán.

Zsolozsmára hív az örök törvény,
ágak közé bújnak a fényimák,
friss szellő simogatja gyöngén,
a lanton zengő búcsúszimfóniát.