A magyar huszárság számára katasztrofális eredménnyel végződő gorodoki lovasroham közelgő 100. évfordulója alkalmából elolvastam méhány netes cikket a csatáról.

Szinte hihetetlen különben, hogy épeszűnek tartott katonai parancsnokok teljesen értelmetlenül és céltalanul a géppuskák és az ágyúk tüzének vezényeltek egy magyar lovashadosztályt, amely kis híján megsemmisült az ütközetben.

Mellesleg a magyar huszárok bátorságát és harci erényeit az orosz tisztek is elismerték, de megjegyezték, hogy még nem láttak ennyire értelmetlenül feláldozni egy ilyen szép lovasalakulatot.

Megjegyzi az egyik cikk, hogy a szemtanúk szerint néhány huszár holtteste mindössze néhány méterre a beásott orosz vonalak előtt volt található. Ezek a huszárok, miután a lovaikat már korábban kilőtték alóluk, kivont karddal a kezükben, gyalog próbálták megrohamozni az orosz állásokat, de a géppuskák velük is végeztek.

 

Sokan úgy vélik, hogy Gorodok a klasszikus magyar könnyűlovasság, a huszárság hattyúdala volt és annak sokkoló hatása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 1915. tavaszán a könnyűlovasságot átszervezték, felszerelésükön, kiképzésükön is módosítottak és aféle lovasított lövészcsapatokat alakítottak ki belőlük.

 

A magyar hadvezetés csak Gorodok tragédiája árán volt képes felismerni, hogy a magyar könnyűlovasságnak sem a kiképzése, sem a felszerelése, sem a harcmodora, de még az öltözéke sem alkalmas egy korszerű, félig már gépesített háború megvívásához.

 

Mellesleg 1914-1915 folyamán a magyar huszárság sok esetben sikerrel vette fel a harcot a félelmetes hírű, kegyetlenségükről is hírhedt kozák lovasság ellen, a kozákok elismerően nyilatkoztak a magyar huszárság harci erényeiről.

 

Gorodokhoz hasonló őrült, értelmetlen lovassági támadásra azonban többet nem került sor, legalábbis a magyar lovasság részéről.