Mivel a cél itt a József Attila versek élvezése a kedvencek beidézése által, hát én akkor most elhatározom magam végre és akkor menjünk újra:

 

 

 

 

Útrahívás

 

Lelkedet halk ritmusok ősi habján
Hadd viszem csak, szép kicsi lyány, magammal:
Ismeretlen messzi vizek hulláma,
Halld, ide mormol.

 

Libbenő szép szívem az ár locsolja,
Csolnakom ring - szállna az útra mégis,
Ó, hiszen vár engem a messzi Szépség
Szűz kikötője!

 

Jöjj velem hát, szebb legyen égi partja
S büszke várát nagy szemed enyhe fényén
Simogatván, tegye barátosabbá
Ifjúi kellem.

 

Jöjj utunkon majd gyönyörű szivárvány
Színű álmom fárosza gyúl, ha este
Fölsuhanván, vágyaim utánad úsznak
S csillog ezüstjük.

 

Jöjj velem, mert nélküled is megyek már!
Eh, mit is vársz - jössz-e vagy elragadlak:
Akarásom nem töröm össze lányos
Ostobaságon!