PÁLOS ÁLDÁS
Imrich Zoltánnak
A világok változnak,
Az idő rombol, felemel és eltemet, -
Mit megőriz az emlékezet: pusztulás, rettenet,
Özönvíz! Elsüllyedt mocsári árnyak,
Emlékező, uszadék fák, gátak,
Aranykori idő-parti, dárdák:
Nimrud, Jézus, Máni, Atilla és Árpád
Történelmi királyi prédák!
Micsoda mustra?
Csak az élet őrzi a Teremtő édeni álmát, -
Mikor meglopták bizalmát,
(Akik ma is a világot butítják?)
És megrontották a Teremtés ajándékát, -
Akkor szűnt meg a halhatatlanság –
Ám megmaradt a pálos kötés,
Isten és a Nap fiai között,
Akivel Nimrud Király szövetséget kötött.
Elveszett, vagy eltörött az ősi minta?
Ki tudja, mi volt Jézus-, Nimrud-király, szkíta titka?
„Aki ragaszkodik életéhez, elveszíti azt”,
De aki lelkében őrzi a fénymag ragyogását,
Birtokolja az élet áldomását, titkos hatalmát,
Napját, lángját, rangját, égi mágiáját, -
Nimrud Király Szentkoronáját.
Jöjjetek székely-magyar testvérek!
Kössünk újra Pálos szövetséget,
Amely megőrzi az ősi örökséget,
A legnagyobb kincset: A magyar Áldást,
A beavató Szentkoronát, Országalmát -
A Nimrud lelkes, turul szállást!
Íme, az Isten tudás rejtett hatalma,
Ami csak Nimruddal teremthetett
Aranykori Székely-magyar birodalmat.
Boldogasszony anyánk áldott népe,
A világegyetem első keresztsége:
Soha nem lehet más hátországa,
Háttársa, és mennyországa,
Csak a székely-magyar testvériség
Szülőföldi igazsága.
Máni testvérünk volt a fényhozó:
Parakléta: Jézus 13. apostola,
A pálosok főpapja,
A Pártus birodalom fénymagja:
Náluk van a forrás,
Amely megszenteli,
És szívünkbe oltja a Magyar Élet Áldást.
Gyermekei Boldogasszony anyánknak,
Őrizzétek a pálos lángot,
Amely Özséb lelkében lobogott -
És Árva Vince fénymagja is kivirágzott -
Vegyétek fel a Jézusi keresztet,
A szeretet terhét,
Amelyet a pálos atyák,
A névtelen turul szentek,
Romolhatatlan testükben őriznek,
És ez a hűség, megtartja a nemzetet.
Íme, itt az óra és a Turulszállás,
Amely magyarföldi: Égi Áldás:
Megszenteli a Pálos közösséget:
Mondjuk hát egy akarattal: Isten-Isten:
Magyar hűségben: Pálos szerrel-tettel:
Háromszor is, Igen-igen, igen,
Székely-magyar testvéreim: Úgy legyen!