Nekem nem csak ez, hanem az egész szövegezés kicsit túlzó, a gondolatok és véleményszálak olyan túllihegettek.

Mostanság nem egy ilyet olvastam, és még mindig nehezen szokom meg, mert mintha valamiféle stílus lenne (a visszafogott távolságtartás totális ellenkezője), ahogy szórja a felsőfokú jelzők szinonimáit (vagy minden féket és zablát lerúgva, a bátorságát összeszedve márpedig ő tabut dönt: leírja a saját kezével, hogy "legjobb"), és nem spórol a lőszerrel.

Carpe diem, bele az érzések és kinyilatkozások tágas mezejébe sivatagába!, hisz simán lehet egy ATV-s éjfél utáni film is az éjszaka csúcspontja, ne is kapcsoljunk tovább, ne nézzünk körül, még egy vörösboros kólát ide!, ez a legjobbabb, ami most velünk történhet.

Az a fajta ember jut erről eszembe, aki minden hónapban nagyon szerelmes tud lenni egy - természetes új, másik - lányba, és az a személy lesz a "csak" és az "örökké".

Persze lehet, hogy egyedül vagyok ezzel az érzéssel.