Pirulva kell bevallanom, hogy a Különben dühbe jövünk c. filmet sokadszorra is megnéztem, mert szórakoztatónak tartottam és tartom. Kellemes történet, még akkor is, ha irreális. Két nagy kedvencem is van benne, persze a főhősökön kívül. Az egyik a vegán pszichológus, a másik a "bérgyilkosok tündérujjú virtuóza" Paganini. Ez utóbbival kapcsolatban csak a harmadik alkalommal jöttem rá, hogy az egész szereplése során egy árva szót sem szólt. A dolog másik fele, hogy a remekül sikerült filmzene is sokat dob rajta. A kedvenc jelenetem pedig a motoron előadott lovagi párbaj. Még azt is elismerem, hogy a sportautó valóban csodaszép.