Nemrég néztem egy cikket, amely a tonhalakról szólt. Hogy pusztulnak kifele. És csináltak olyan plakátokat, amelyek arra hívják fel az embereket, hogy képzeljenek minden egyes kiterített, döglött tonhal helyébe egy kis cukker pandát. Mert, hogy baszki azért a szegény kis tonhalért a kutya nem ejt könnyeket, igaz, kevéssé szőrös és még kevésbé cukker fejű, mint a panda, viszont legalább megesszük őtet. 

Hát így. 

Sajnos óriási hátrányba kerülnek azok a kihalásra ítélt fajok, amelyek valahogy nem férnek bele a szépségről kialakított képünkbe. Ki hallott például eddig a pillanatig a csupaszfülű mituról? Madár ő.