A Délvidéket járva az egyik, Duna menti nagyközség temetőjében hallottam egy idős, még a királyi jugóban született férfitól a következő történetet egyik rokonáról,  Lászlóról, a magyar kémelhárítás alkalmazottjáról, aki nem mindennapi körülmények közt hunyt el. Következzen hát az igazi, feltáratlan kém-game.

 László egy  szláv nőbe, nevezzük Sznezsanába volt szerelmes, a kapcsolat azonban megszakadt, s rövidesen egy szerb férfi lépett a magyar helyébe. A két férfi ismerte egymást. Sőt annyira, hogy a szerb átvitte többször is a magyar a Fruska Gorába, a partizánok közé (a nevet hallva azonnal leesett a tantusz, hogy egy ismert vajdasági partizánvezérről van szó). Azonban a szerb attól tartott, hogy a magyar férfi elárulja, de már nem tudott vele négyszemközt találkozni. Itt lépett a képbe újra Sznezsana. Hármasban találkoztak, majd a nő elvált tőlük. Este volt, a két férfi együtt indult haza. Egyszer pár lépést lemaradt a szerb, s hátulról 6 lövésszel szitává lőtte Lászlót. A magyar kémelhárító a helyszínen életét vesztette. Katonai tiszteletadás melletti, dísztemetést kapott Bezdánban.

Konkrét adatokat a család védelmében nem írok, lévén ma is a Délvidéken élnek, a szerbek pedig akár generációkkal később is sok mindenre képesek.