"s lényeget két szóban fogalmazza meg:  egyensúly és viszonylagosság. A vallások pont e kettőt hagyják figyelmen kívül, miközben ez az univerzum két, talán legalapvetőbb sajátossága."

A világegyetem legalapvetőbb sajátossága szerintem a kettősség.

Minden két részből áll.

(fény-sötétség, élet halál, jó-rossz, múlt-jövő)

Egyensúly csak két rész között valósulhat meg. (akár a mérleg) 

A múlt és jövő hasonlata azért jó mert az egyensúlyt benne a jelen jelenti.

Vallásilag az egyensúly nem ideális állapot, ez az olyan ateista embernek felel meg, aki a lelkiismerete szerint cselekszik.

Jézus  kizárólag a jót jelenítette meg benne nem volt egyensúlyban a jó és a rossz.

A kereszténységét komolyan gondoló ember nem az egyensúlyra törekszik hanem a jó maximális megvalósítására.

Megpróbál elmozdulni ebből az egyensúlyból.