Millió lehetőség van élethű koszolásra. Nagy, homogén felületeknél (pl. aszfalt) mindenképpen érdemes légecsetet használni szinte vízzé higított festékkel, lehetőleg 3-4 árnyalatot használva, hogy megtörjük a felület egyhangúságát. Ugyanez érvényes épületeknél, ahol ún. „panelezéssel” sokat lehet dobni a látványon. Két alap koncepció van, az egyik szerint a jól elhatárolódó (stukkók, ablakok által tagolt) felület közepét világosítjuk, a másik szerint az éleket sötétítjük. Gusztus kérdése, utóbbi szerintem egyszerűbb. Ezek után jöhetnek a különféle átmosások, ügyelve az „esőverte” hatásra, tehát lefele lemosva a festéket. Érdemes a gravírokat, mélyedéseket (pl. stukkók, téglák) befolyatni. Ez kevésbé kosz, sokkal inkább ún. mesterséges árnyék, ugyanis a kicsinyített felületen nem képes olyan markáns árnyék vetődni, mint az eredetin, ezzel a módszerrel viszont kompenzálható. Nagyjából ugyanez vonatkozik a figurákra is, bár az egy fájdalmasan időigényes folyamat. Alapanyagok tekintetében roppant széles a választék. Mostanában igen kiváló eredményeket értem el pigmentporokkal, amiket higítva, de szárazon is remekül lehet alkalmazni. Érdemes lakkozni a kész felületeket, mert a koszoláskor használt festékrétegek igen vékonyak, ezért sérülékenyek is. Régóta tervezek cikkezni a témában, mintegy vasútmodellezéshez igazítani a harckocsisok és figurások rég bevett fogásait.

A végére egy link az eddigi – szerintem – legjobban sikerült munkámról, ahol mind a rozsda, mind a mesterséges árnyékvetés megfigyelhető. A képeken látszik, mennyire sokat dob a látványon, ha a figurák nem csak homogén foltok. Más kérdés, hogy a négy figura festésével két estén át csesződtem, de ez már csak ilyen :)

Az említett hozzászólás.