Hallani én is hallottam. Csak nem igaz.

 

A neten a sünökről is több ökörséget lehet olvasni róluk, mint használható információt.

 

A saját tapasztalataim két elárvult kölyöksünnel, akiket pár éve neveltünk fel a kertünkben. (Egy elkerített részen tartottuk őket, amíg közel felnőtt méretűek nem lettek, aztán mehettek isten hírével. Barátságosak sosem lettek, de kézből enni hajlandók voltak.)

 

1, Nem esznek csupasz csigát, gilisztát sem, a házas csigákba is legfeljebb belekóstoltak;

2, szeretik a kutya/macskakonzervet, parizert, májkrémet;

3, méla undorral kerülik ki az almát, eszükbe nem jutna a hátukon vinni;

4, viszont a leves, túlérett sárgabarackot és őszibarackot eszik is, és felkenik az erjedő maszatjukat a hátuk közepéig is a hosszú nyelvükkel (gondolom szag-álcázásnak);

5, majd megvesznek a rovarokért, beásnak a föld alá is akár 4-5 centire, ha kiszagolnak egy ganajtúró bogarat, és a testükkel védik a zsákmányt egymástól is, embertől is.

 

Egyébként előtte is, azóta is mindig jár sün a kertünkben. Sem azt nem tapasztaltam, hogy a csigaölő granulátum érdekelné őket, sem azt, hogy a csapdák körül odadöglött, összeszáradt csigákat ennék (pedig dögöt is esznek a sünök), ellenben a macskák kajáját szinte minden este dézsmálják, és köszönik jól vannak.