:-)))
A NAGYPAPA UGYANOLYAN
A nagypapa ugyanolyan, mint én,
csak sokkal magasabb,
s nem csak értelmes dolgokról beszél,
hanem értelmetlenekről is.
Ebből lehet tudni, hogy ő már felnőtt.
*
NAGYPAPA NEM ÉRT A SZÁMÍTÓGÉPHEZ
Nagypapa nem ért a számítógéphez,
csak a betűket nyomogatja rajta,
de játszani egyáltalán nem tud.
Hiába magyarázom neki,
hogy összesen három élete van,
mert szerinte egy is bőven elég.
*
A NAGYPAPA NAGY TERMÉSZETGYÓGYÁSZ
A nagypapa nagy természetgyógyász,
és mindenkit meg tud gyógyítani
ugyanazzal az orvossággal.
Egyszerűen csak kiküldi őket
a természetbe, és már készen is vannak.
Egyedül a nagymamát
nem tudja meggyógyítani,
mert a nagymamának pont a lába fáj,
és nem tud rajta kimenni
a természetbe.
*
A NAGYPAPA TÁVCSÖVE
A nagypapa távcsöve olyan,
hogy mindent közel hoz,
ellátni vele még a múltba is,
mondta a nagymama,
pedig a múlt nagyon messze van,
de ha ők a nagypapával együtt belenéznek,
akkor úgy tűnik, minha itt lenne,
mert a szemük elé jönnek újra az emlékek,
és néha még közelebb is,
egészen beléjük bújnak,
hogy megint átéljék őket,
mondta a nagymama,
és a szeme könnybe lábadt,
mert egy emlék máris belebújt,
és nagyon nyomakodott volna kifelé,
pedig akkor még bele se nézett
a nagypapa távcsövébe.
Kiss Ottó
*
KISKIRÁLYHÁZA
A falusi élet nekem nagyon tetszik, de lehet, hogy pont azért, mert az én nagyapám és az én nagyanyám falusi ember. Amikor jön a nyár, a vakáció ideje, és anyukám meg apukám Kiskirályháza felé autózik velem, örömömben kishíján kiugrom a bőrömből. Aztán, ahogy közeledünk nagyapámék házához, már bizsereg a talpam. Alig várom, hogy kiszállhassak az autóból, hogy aztán a nagyanyám meg nagyapám nyakába ugorhassak. Ebben a sorrendben. A nagyanyám ugyanis mindig előre furakszik, mert már alig várja, hogy láthasson, a nagyapám meg a tornác árnyékos szegletében mosolyogva várja, hogy rá is sor kerüljön. Attól kezdve viszont alig akar elengedni, és úgy ölel magához, mint aki attól fél, hogy mindjárt elszakítanak tőle. Azután persze mégis visszaad a nagyanyámnak, mert ő szeretné, ha újra átkarolnám és megpuszilgatnám.
A nagyanyámat semmiképpen nem akarom kihagyni a mesémből, mert ő a világ legeslegjobb nagymamája. Láttam, amikor fél kézzel sütötte a palacsintát, és azt is, amikor jókedvében föl is dobta, én meg szájtátva figyeltem, mert ilyet még filmen se láttam, pedig láttam már a Csillagok háborúját, a Vukot meg a Hófehérkét is.
Aki ismeri a nagyanyámat, tudja, hogy nyaranta lekvárt főz kajszibarackból, és ha érik a szilva, akkor szilvalekvárt is, mert amikor nincs lekvár, akkor tudja meg az ember, mennyire hiányzik valami a palacsintából. A nagyanyám csirkepaprikást is főz, meg nokedlit is szaggat hozzá, és amikor megkérem, akkor uborkasalátát is készít, tejföllel nyakon öntve.
Más ételeket is főz, és finomakat süt is, és akármelyik ételt teszi az asztalra, én mindig úgy érzem, nála jobban senki se főz, senki sem süt, még az anyu se, pedig ő tényleg a nagyanyámtól tanulta a sütés-főzés tudományát.
Hú, azok a kolbászos paprikás krumplik meg azok a pörcös túrós csuszák! És a nagyanyám lebbencslevese meg a rizses csirkéje! Amikor Kiskirályházán vagyok, alig várom, hogy az ínycsiklanó illatok töltsék meg a konyhát, és végre aztalhoz ülhessünk. Pedig ott aztán rendnek kell lenni, mert a nagyanyám mindig azt mondja, hogy az evés az egy szent dolog. Örülnünk kell annak, hogy finomságok kerülnek az asztalunkra, és amíg eszünk, addig csak arra figyelünk, semmi másra. Az asztalnál nem illik forgolódni, meg valami játékfélével babrálni, mert abból előbb-utóbb baj lesz. Az pedig nem jó, mert így is van már elég folt a ruhámon.
Nagyanyámmal és nagyapámmal társasozunk is, és játszunk Fekete Pétert, és legalább hatféle pakli Fekete Péterem van. Vagy öt. De három biztosan. Nem tudom, hogy lehet, de legtöbbször a nagyapám lesz a Fekete Péter. Meg egy kicsit a nagyanyám. És nagyon kicsit én.
Este a nagyanyám fürdet, és mindig ellenőrzi, hogy nagyon megmosom-e a fogamat. Pedig én magamtól is nagyon megdörzsölöm. Amikor végre ágyba kerülök, mesél is a nagyanyám, pedig néha már majdnem lecsukódik a szeme. De azt mondja, akkor is mesél, mert én vagyok a szeme fénye.
Nagy Bandó András
*
A SZERELEM
A nagymama szerint a szerelem
olyan, mint az árnyék:
bármerre is menekülünk előle,
mindig a nyomunkban van.
*
ÉN NEM TUDOM
Én nem tudom, hogy a szerelem
egyáltalán létezik-e.
Mert ha olyan lenne, mint az árnyék,
akkor legalább lehetne látni.
Vagy a szerelem is csak levegő?
Mert a levegőt nem lehet látni,
de amikor futok, mégis érzem.
Kiss Ottó
:-)))
