Detroit fekete lakossága az 1910es 6 000 főről a tárgyalás idejére (Ppl vs Sweet, 1925) az autógyártás fellendülése és az ott nyíló munkalehetőségek miatt 70 000 főre nőtt. 15 év alatt!

-- Az ipari munkásság, különösen az építőiparban színfekete volt délen. Voltak olyan helyek, ahol az első fehér ipari munkást körbejárták és mutogatták az 1930-as években. És ezek a déli építőipari cégek igen versenyképesek voltak, mert a feketék kevesebb bérrel is beérték és összevethető szintű munkát végeztek, így alacsonyabb árakat tudtak ajánlani a tendereken Washingtonban és sorra elhalászták a megbízásokat a konkurens északi cégek elől. Úgyhogy a felívelésüket államilag "kellett" beszüntetni: betiltották az alacsonyabb béreket, asszem szakszervezeti átlagbér megfizetésére kötelezték a cégeket, akik alkalmazták a feketéket és így elveszett a versenyelőnyük. Köszönhetően ennek és a hasonló intézkedéseknek (minimálbér) a feketék fehérekhez képest a második világháborúig alacsonyabb munkanélküliségi rátája kilőtt, különösen a fiatal pályakezdők között és nemhogy az 5%-os fehér átlag alatt lett volna, de hamarosan 25%-ig nőtt.

Detroitban a fekete munkásság az országos helyzethez képest kedvezőbb körülmények között élt, így a nagy populációnövekedés tulajdonképpen nem meglepő, magyarázható.