Véletlenül találtam rá erre a fórumra. Jó volt olvasni az ott tanító tanárokról, bár a régebbiek közül sajnos elég keveset ismertem. Nem akartam hozzászólni a témához, viszont én pont abban az időszakban jártam ide, mikor az oktatás színvonala valahonnan, a béka segge alá zuhant néhány év alatt. Ennek a történetét szeretném-, természetesen kissé szubjektíven, hisz nem tudok az érzelmektől teljesen függetlenedni, - de mégis, nagy vonalakban bemutatni. Mi 1999-2003-ig jártunk oda. Az első osztályban nagyon jó tanárokat kaptunk, a nevekre 90%-ban 12 év után is nagyon jól emlékszem, bár a leírásukban lehetnek hibák
Nagy Eszter tanárnő: elektronikát tanított, hihetetlenül megosztó személyiség volt, mind a tanárok, mind a diákok körében. Voltak akik szerették (én is), mások viszont kimondottan rühellték, szerintem nagyon jó, lelkiismertes (túlzottan is) tanárnő volt.
Karády Györgyné: Matekot tanított, nagyon aranyos volt, én imádtam az óráit.
Badó András: aktív nyugdíjasként 80 éven túl is tanított, műszaki rajzot. Hihetetlenül jó szemű és kézügyességű ember volt. Hozzám egyszer odajött órán, két pontot elfelejtettem összekötni, persze normális vonalzóm sem volt, kezdtem volna keresgetni egyet, mire mondta, hogy "Hagyja csak!", majd szabadkézzel összehúzta. Otthon mellé tettem a vonalzót, tökéletesen egyenes vonalat rajzolt. Azóta is ámulok, századmiliméteres hibákat kiszúrt. Soha nem kaptam 3-asnál jobb jegyet tőle, pedig minden rajzomat mással csináltattam :) Én szerintem a 2-es szintet se tudtam volna elérni. Utána a főiskolán találkoztam még egyszer ezzel a tantárggyal, de messze nem ilyen precizitással oktatva.
Dr. Staub Pálné: Magyart tanított, szerintem mindenki szerette. Nagyon jó tanár volt és egy igazi egyéniség, a szó legjobb értelmében. Alacsony volt, egy olyan ember akiről sosem gondolnánk elsőre, hogy képes figyelmet lekötni, fegyelmet tartani, és tudást átadni. Azonban az első óra után kiderült, hogy igen, neki nem kellett kiabálnia, fegyelmeznie, mindenki csendben hallgatta, pedig semmiféle kényszert nem éreztem az órák alatt. Megpróbálta belőlünk a lehető legtöbbet kihozni. (Ezt azért hangsúlyozom ki, mert ekkoriban elég gyenge teljesítményű diákok kerültek egy-egy osztályba, ez nem egy elit gimnázium volt.) Színházba is elvitt minket, sőt Ady lakását is megnéztük, sőt a Bánk Bánt is. Pedig ő nem az osztályfőnökünk volt, csak egy tanár akinek megesett a szíve rajtunk, aki szerette volna, ha kicsit többek lennénk a négy év alatt.
Schreiber Orsolya: Angolt tanított, kellően szigorúan, valószínűleg érettségire a többség esélyes lett volna vele a nyelvvizsgára.
Zsolnai Márta: történelmet tanított, jól, mindig felkészült volt és érdekes órákat tartott, és egész szigorúan vissza is kérte az elhangzottakat. (Mondjuk Homo primigeniusról mint őskori emberről még történelem szakosként sem hallottam, de sebaj...)
Födrajz, biológia: a neve nem jut eszembe, de rendes volt, tanulhatóvá tette az amúgy szerintem rém unalmas tantárgyat.
Pámer Éva: Kémia. Őt szerintem mindenki szerette, sokaknak szerintem második anyukája volt. Nagyon jól tanított, nála kedveltem a kémiát, pedig világéletemben utáltam ez a tantárgyat, általánosban is, a fősuli két éve alatt meg kimondhatatlanul. Magyarázatai mindig logikusak voltak, lényegre törőek, a megértést, a tudás elmélyítését szolgálták. Nagyon szívesen emlékszem vissza rá.

Nos, hát így kezdtük....
Egy évvel később szeptember:
Karády tanárnő beteg lett, Zsolnai Márta szülni ment, Schreiber Orsolya szintén. 3 érettségi tantárgy az 5-ből innentől kezdve pokollá vált. Ebben az időben kezdtek potyogni az egyetemekről az általam csak 80 pontos (120 volt a max, 78ponttól be lehetett jutni mat-fiz szakra, 85 ponttó magyar-törire) generációnak nevezett "tanárok" Az oktatás minősége a nullához konvergált. Az új tanerők nevét nem írom le, nem azért mert nem vállalnám a véleményemet, mert az bizony 12 év után sem változott, hanem azért, mert nem érdemlik meg, hogy megemlítsem őket. Három történelem tanárunk volt 3 év alatt és garantáltan a legrosszabb közül valók. Volt 2 matek tanárunk is, hát tudjátok, a menzán is van pörkölt meg itthon is. Az is pörkölt, ez is. Mégse ugyanaz a kettő. Azt is idézhetem, amit az egyik idős tanár barátom mondott: "Te, ez olyan mint a beton, amiből kispórolták a cementet" Tetszik érteni ugye??? Angolból igazából nem is tudom hány tanárt kaptunk még. Kettőre konkrétan emlékszem. Volt aki a Feneketlen-tóhoz vitt minket sétálni, mert nem volt kedve tanítani, volt aki az utolsó óráról hazazavart, mert buli volt a tanáriba és ahhoz több kedve volt. Köszönöm nekik utólag is, hogy most 200 ezer forintnyi összeg környékén tart a nyelvtanulásom, csakmert ők nem voltak hajlandóak dolgozni. Iszogatni meg maszekolni jártak az iskolába.

A 99-es év is a Kolos volt meg a 2003-as is. Csak a különbség ég és föld volt a kettő között. Amilyen szinten 2003-ban folyt az oktatás, szerintem egyáltalán nem baj, hogy megszüntették. Sajnos ez a minőségromlás a főiskolán is utolért, ott is sorra küldték el a professzorokat, és helyettük tanársegédeknek passzolták le a tárgyakat. Akik tulajdonképpen sem tudással, sem tanítási képességgel nem rendelkeztek. Egy óriási különbség volt: ott lehetett szabadon tanárt választani, mert egy tárgyat 2-3 gyak. vezető tartott. A középiskolában ez a lehetőség sajnos nem adatott meg.

Szeretnék még írni pár tanárról akikről nagyon jó véleményt alakítottam ki.:
Kelemen Gáborné: gyakorlatvezető volt, őt szerintem mindenki szerette, kellően szigorú volt, de igazságos, és jól tanított. Idős kora és itt-ott előbújó szenilitása mellett (Mit is akaaaartaaam????) nagy tudással rendelkezett.
Dr. Benke Zsuzsa. Néhány szerencsés osztálynak magyart és történelmet tanított.- persze nekünk nem. Néhányszor helyettesített. Csodálatos előadó volt, imádtam, hihetetlenül jó órái voltak. Ha tehetném most is ott ülnék az óráin. Azóta sem találkoztam ennyire jól beszélő, magával ragadó tanárral. Mai napig hálás vagyok, hogy néhány óráján részt vehettem. Itt muszáj hozzáfűznöm, hogy mivel a neve előtt ott volt a dr., ő nem volt gazdaságos az iskolának, mert a bérezése magasabb volt, mint a pályakezdő friss egyházi diplomás tanáré. Itt lehet elgondolkodni a színvonal csökkenés okain.

Zárásként még egyetlen gondolatot szeretnék megosztani. A Kolos azt hiszem nem az elit iskolája volt, éppen ezért engedjétek meg, egy másik megvilágítását is a dolgoknak:
A jó tanárok minden erejükkel, tettükkel, gesztusukkal azt sugallták, hogy mellettünk állnak, ők segítenek abban, hogy mi, akik nem születtünk bele a jóba, előrébb jussunk. Hogy jó szakemberek legyünk, hogy tovább tanulhassunk, hogy felemelkedhessünk, hogy vigyük valamire.
Míg a rossz tanárok az ellenkezőjét tették. Úgy gondolták, minek a proli gyereket oktatni? Minek neki a kultúra? Úgyse lesz belőle semmi. Úgyis lefolyik róluk minden, kár ezekbe energiát fektetni. Ezért haragszom a mai napig is ezekre a tanárokra. Mert bizony óriási többletmunkát és többletköltséget róttak az előrébb jutni vágyó diákokra. Ezért nem írtam neveket, szégyeljék magukat, remélem a gyermekeiket is ilyen 80 pontos tanárok fogják tanítani és beletapossák majd a sz@rba és közlik velük, hogy apád is egy hülye tanár volt, te se legyél több.

Üdv. mindenkinek,

Szép Napot!