„I. téma: Az 1031-ben Magyarországgal szemben elveszített, az Osztrák őrgrófság keleti részén lévő határterületek visszanyerését követően III. Henrik király egy külön határgrófságot létesített 1043-ban ezen a területsávon. A kortárs tudósító forrásokban és oklevelekben nem maradt meg ennek a tulajdon neve; ezért aztán az irodalomban 1864-óta „Neumark”-ként jelölik, noha az „Ungarnmark” találóbb volna. Az általános vélekedés szerint 1043 végén a Babenberg Liutpold, Adalbert osztrák őrgróf egyik fia, lett megbízva ennek a föl- és kiépítendő grófságnak a vezetésével. Azonban ő nem sokkal ezután elhunyt ugyanezen év december 9-én. Új őrgrófként az 1045-ös év néhány oklevelében egy Siegfried(*1) tűnik föl, aki a királytól terjedelmes birtokot kapott őr/grófságában, s ezzel minden látszat szerint hatalmi bázisra tett szert. Róla magáról egyébként, miként az irodalom véli, nincsen további hír, sem oklevelekben sem elbeszélő forrásokban, még egy nekrológban sem, vagy másutt. Általánosságban ezért aztán az ember azon a nézeten van, hogy Siegfried nem sokkal 1045 után meghalt, vagy a Magyarország elleni harcban elesett. Mindenesetre legkésőbb 1051-re halott volt, vagy legalábbis többé már nem őrgróf. Mivel ez a rövidéletű őrgrófság, továbbá a Siegfriednek adományozott terjedelmes birtok részei, ugyancsak az erre vonatkozó királyi oklevelek végül a Babenbergekhez jutottak – egy 1063-as oklevél és mindkét diploma hátlapjára írt megjegyzések erre világos bizonyítékok(*2) –, ezen őrgrófság eredete és sorsa a homályban maradt, ez lényegi problémát jelent az Ausztria létrejöttével a 18. század eleje óta foglalkozó történelemkutatás számára, s olyan a csekély forrásbázistól függő sejtésekre és állításokra csábított, melyek sokszor egymásnak ellentmondanak, és gyakran túlságosan merészek is.”

Friedrich Hausmann: Siegfried, Markgraf der „Ungarnmark” und die Anfänge der Spanheimer in Kärnten und im Rheinland, In: Jahrbuch für Landeskunde von Niederösterreich. NF. 43. kötet, 1977, 115-116. o.