Szia, mindenképpen különítsd el, és csak réti szénát és vizet adj neki.

Igen, ennek apropóján beszéljünk kicsit róla.

Nálam az a menetrend, hogy reggeli és esti etetéskor általában végigsimogatom a bandát, ha valaki elkezd fogyni, még mielőtt feltűnne, hogy szomorkodik, már észre lehet venni a gerincén. Ugye, a süldő nyulak, azok olyan kis tömöttek végig. Ha elkezdem érezni a gerincét, egy futó simin, akkor általában baj van. Ha időben észreveszem, akkor általában pár nap böjt és elkülönítés segíteni szokott.  Ilyenkor csak széna van előtte, és magányos. Annyi, hogy naponta ki szoktam rakni a ketrecből, kicsit mozogjon.

Az elmúlt időszakban kicsit kaotikus volt pár hét, nem igazán volt túl sok időm naponta a nyuszikra. Így végig is ment a búslakodás pár nyuszón, egyet sajnos, meg kellett szabadítani a kínjaitól. Elsőre túlélte, nagyon ment a  hasa, ennek örömére megfürdettem, nagyon bírta a langyos vizet - annyi előzménye azért volt, hogy már olvastam Deryantól, hogy fosos nyuszit megfürdette és előző este kiengedtem kicsit mozogni, és volt egy üres virágalátétben víz, és nagy lelki nyugalommal beleült :D - szépen helyrejött. Amikor a testvéreit vágtuk, neki megkegyelmeztünk, hogy picit szedje vissza a veszteséget. Bekevertem a két két héttel későbbi alomba, úgy tűnt, befogadták, és jól érzi magát de sajnos, vágás előtt ott ismét bekapta a fosósat. Akkor már nem bírtam visszahozni, és megszabadítottuk a kínjaitól.

Úgy gondolom, hogy lehet a stressz is közrejátszik egy-egy ilyennél. Nálam általában későn, 8-9-10 hét környékén jelentkezik, amikor általában már elkezdődnek a balhék. Azért annyi ketrecem nincs, hogy mindenkit külön helyezzek el vágásig, úgyhogy  egy-egy veszteséget el kell fogadnom.