Országos és "helyi" Kéktúrák régen és ma
Alaphelyzet:
A kezdeti időkben szinte minden tájegységben léteztek "fő, főbb, legfőbb" neveken emlegetett útvonalak. Ezeket általában Kék sávval jelölték a terepen és a térképeken is.
A Szent István Vándorlás és az Országos Kéktúra egységesülésének időszaka (1940-1960-as évek):
Az 1930-as években megszervezett Szent István Vándorlás, majd az ebből kinövő Országos Kéktúra mozgalom már egybefüggő, az egész országon át vezető, egységes útvonalat igényelt. Nagyon jellemző erre a korszakra, hogy kezdetben még Országos Kék Túrák (esetleg Országos Kéktúrák, többes szám!) névvel illették a Nagy Kék Utat. Ez abból adódott, hogy ekkor még nem voltak összekapcsolva a rész szakaszok. Később összefüggő Kék sávvá alakították az útvonal jelzését. Ettől függetlenül maradtak "kóbor Kék jelzések" szerte az országban.
"Másfélmillió lépés Magyarországon" - Végig az Országos Kéktúrán
(© MTV - 1978-79, Rockenbauer Pál úttörő jellegű, maradandó alkotása, amely határkő a túramozgalom és a hazai túrázás népszerűsítése érdekében)
A hetvenes évek végén már az MTSZ irányította a túramozgalmat. Még a hatvanas években megjelent "Az Országos Kéktúra útvonala mentén" című útikalauz (© Sport Könyvkiadó), sőt, egy "első" kéktúra film is kész volt már ekkor, de ezt a sorozatot a mai napig nagyon kevesen ismerik. Rockenbauer Pál felismerte a TV adta lehetőségeket és bizonyos szempontból egy "elég különleges" sorozat született a profi stáb jóbvoltából. Az Országos Kéktúra és a hazai természetjárás népszerűsítésén túl igen erős kritikát fogalmazott meg a természetjárással kapcsolatban: a jelzések állapota, a turistatérképek helyzete, a pusztuló turistaházak és egyéb létesítmények, a környezetkárosítás. Sőt, a gazdasági és kulturális "rombolás" bemutatása sem maradhatott el.
Csak egy példa arra, hogy a sorozat mennyire érzékenyen érintette az akkori természetjáró és politikai (!) vezetést is: a Nagy-szénási (Szabó Imre) antialkoholista turistaház (már akkor is csak szétvert, "szétlopott" (!) romjánál) könnyeikkel küszködő turisták meséltek az építkezés körülményeiről, hogy akkoriban pl. birkozók hordták fel a gerendákat a vállukon stb. A politikai vezetés természetesen nem tűrhette, hogy a "szocialista" televízióban bemutatott helyzet sokáig fennálljon... Rockenbauerék ottjárta után - ezt maga Sinkó László narrációjából is tudhatjuk - a hatalom az "romokat munkagépekkel eldózeroltatta (!), így azok nem éktelenkednek tovább a Nagy-Szénás csúcsa alatt". A házat egyébként a Munkás Testedző Egyesület építette... (No comment)
A sorozat után nyilvánvalóvá vált, hogy a régi állapotok, a jelzésrendszer lassan "tarthatatlanná válik", új típúsú turistatérképekre van szükség, ki kell építeni az útvonalhoz tartozó megfelelő(bb) infrastruktúrát. Mivel a Kéktúra ekkor vált igazán ismert fogalommá, fel kellett készülni esetleges nagyobb tömegek megjelenésére és emiatt változásokra volt szükség.
Az új rendszerű turistatérképek megjelenése (1970-1980-as évek):
A régi, elavult 11 Ft-os, majd a "rajzos címlapos" turistatérképek korszaka a 70-es évek végére lejárt. Ekkor a Kartográfiai Vállalat új típusú, valamivel részletesebb (30 Ft-os) turistatérkép-sorozat kiadásába kezdett. Ezen térképek még mindig "torzítottak" voltak és az érintkező, egymást átfedő térképek továbbra sem készülhettek azonos méretarányban. Mindezek ellenére a térképek pontosabbak lettek és a szebb grafika következtében jobban áttekinthetővé vált a turistaút-hálózat rendszere. Ezeken a térképeken már világosan látszott, ha egy hegységen / kistájon belül több Kék sáv jelzés volt. Ezt a vállalat úgy próbálta meg kivédeni, hogy az Országos Kéktúra útvonala mellé "OK, OKT", a sima Kék sávok mellé "K" betűket / betűt illesztett, ez a rendszer azonban nem terjedt el. A terepen továbbra is fennállt a sokszoros Kék sáv jelzések anomáliája.
Új turistaút-hálózat kialakítása, a régi rendszer alapjainak újragondolása (1980-as évek közepe):
Ez a "projekt" az MTSZ vezénylete alatt zajlott le. A "helyi" Kéktúrák ekkor alakultak ás más színű, alacsonyabb szintű turistajelzésekké (elvileg, mert helyi szinteken ez eleinte nem nagyon működött: pénz hiánya, a bebetonozódott szokásokhoz / útvonalakhoz / útjelzésekhez való ragaszkodás stb.) A Budai-, a Pilis- és a Visegrádi-hegység lettek ebben az időben a "mintaterületek", melyet a Szövetség az ország többi tájegysége elé szerett volna példaképül állítani. (Nem sok sikerrel). Ekkoriban kezdtek elterjedni a kötött útvonalakon vezető teljesítménytúrák Magyarországon, melyek szintén megkövetelték a "logikus", követhető jelzésrendszer meglétét.
A rendszerváltás után (1989-től - Napjainkig):
1989 után lassan még jobbak lettek a térképek, melyeknek grafikáján tovább javítottak a turistajelzések, a terepi színnel és formával megegyező megjelenésű piktogramjai. A kezdeti időszakban lettek főjelzések a következők: sáv, kereszt, háromszög, az összes többi jelzés alkotta a mellékjelzések rendszerét. A mai "Kék kör" akkori útvonalán kívül csak a Kohász, a Balaton-felvidéki és a Börzsönyi Kéktúra útvonalán maradhatott a Kék sáv turistajelzés. A jelzésrendszer módosítása, alapelveinek csiszolása a mai napig tart.
Mostanság az "Országos Kéktúra Projekt" és ehhez kapcsolódóan a "Természetjárók Térinformatikai Rendszere TTRMap" korszakát kezdjük. Újabb szabványok, újabb változások, újabb technológiák követik egymást... Csak éppen lehet, hogy pont az, aminek valóban változnia kellene, az marad a régiben...
Üdvözlettel:
Rakk Gyula
térképész-térinformatikus
