Na, akkor neked elmagyarázom: ma már kevésbé, de évekkel ezelőtt nagyon sok lakatosmunkát csináltam - kisebb-nagyobb, néha igen pontos bizbaszokat amikre épp szükség volt.

Ezekhez a melókhoz mindig gépsatut használtam - amiből nekem 3 darabom is van.

 

Itt ütköztem bele abba, hogy a rövid munkalöketek miatt, a nagyon különböző hosszúságú szerszámok cseréjekor a fúrásközpont elment a francba - hisz oldalirányba semmi sem rögzítette sem az asztalt... de még magát a gépet sem az olyan típusú állványoknál.

 

Ekkor jött az, hogy ilyen-olyan trükökkel (pl. ellenkező-irányba forgatással, ilyesmikkel) vissza kellett kínlódni a központot az előbbi helyre - legyen az akár csak egy csavarfej-sülyestés is, süllyesztővel, persze.

 

Jól tudom viszont, hogy aki nem gépsatuban dolgozik, nem használ több szerszámot ugyanarra a furatra, vagy csak simán kell neki egy 8-as luk egy laposvasba vagy egy deszkába - annak a fentiek egy gramm problémát nem okoznak.

Ilyen melóknál nekem sem.

 

Egyébként dolgoztam oldalirányba rögzíthető asztalú géppel - csak ott nem a fogasléc rögzített, hanem vele szembe volt egy komoly hosszanti prizma, aminek az alsó-felső gyűrűit keményen rögzíteni lehetett - ha pont arra volt igény.

 

 

Na, ott semmilyen oldal-kotyogás nem volt - kézzel érezhető biztos, hogy nem.

 

Na de ne menjünk messzire: ugyanígy lehet kérdezni, hogy kit izgat az, ha egy szalagfűrész lapja kóvályog egy kicsit ott a vezetésnél? 

 

 

- Elvágja az anyagot? Elvágja hát.

- Akkor miért kell az annyira pontos legyen, kár ennyit rugózni rajta - nem igaz?

.