Az általad felsoroltak java része tényleg igaz, de valójában Marrakeshnek van egy sajátos hangulata, amit vagy elkap az ember, vagy nem. Az első nap mi is utáltuk az egészet, semmit sem találtunk, ha valamit mégis, azt is csak véletlenül... kosz volt és büdös, no meg irdatlan zaj...  aztán egyre jobb lett,  mondjuk a sokat emlegetett Jemáán mi csak átsétáltunk, ha muszáj volt...

A Maison Tiskiwint például nagyon érdekesnek találtuk, és csak mi voltunk ott, senki más... de számomra emlékezetes maradt az is, amikor a Palais el-Badi romjairól figyeltem a várost, hallgattam a morajlását, a rikácsolást, az autótülkölést, a gólyák kelepelését, a délutáni nap pedig egyre vörösebbre festette a falakat, és akkor éreztem, hogy miért lehet "rákapni" és "rászokni" erre a városra...és persze néha undorító és félelmetes is, de pont ettől lesz még jobb az, ami  egyébként tetszett benne. :-)