A mi prágai utunkat hál'Isten nem szinesítették hasonlóan kellemes útitársak...
Végül mégse Pesten, hanem Érsekújváron szálltunk fel a Jeseniusra, így a magyar utastájékoztatást most se élvezhettem. Helyette a cseh szakaszon egy fiatal nő hadarta három nyelven, amit, ha nem tudtam volna nagyjából mit mond, bizony nem nagyon értettem volna.
Szokásosan a német bicós kocsiba szálltunk fel egy kényelmes asztalos négyes jutott egész Prágáig, nagyon kényelmes volt.
Az újvári 10+ Prágáig 20-25+ ra nőtt pedig Ustiban ügyesen csak lassítottunk mi is és a RegioJet is, és úgy csorogtunk át a szűk keresztmetszeten.
Félúton jött a magyar büfés, de mikor kiderült, hogy a meleg 0.33-as Kruovicét kilencszázakárhányért akarja adni, lemondtam róla, és inkáb beszélgettem vele az árképzés és a profit összefüggéseiről...
Az elején a szokásos üres kocsi folyamatosan telt, végül Pardubice után már kb. 75-80%-nál tartottunk.
Vissza a Hungáriával jöttünk, a helyjegyünk szerinti Bvmz-ben. Nem kedvelem ugyan a fülkés kocsit, de Bpmz-be ha lehet azért mégse...
Jókútig egy szlovák nő volt az útitársunk, aztán Pozsonyban szállt be két férfi, meg egy nő, de nem volt semmi gond.
Ustiban ugyan megállítottak a Pendolino kereszt miatt, de utána behozta a késést és viszonylag pontosak voltunk.
Örömmel láttuk,hogy Érsekújváron lazán elértünk volna a komáromi csatlakozást, amit az elmúlt hónapok késései miatt nem vállaltunk be, úgyhogy kocsival haza...
