Fazekas Imre Pál

Szívünk balladája

 

hangok-léptek az élet porában
érezve az idők mesés színét
vérhajnalok csillagalkonyában
keresve a múló napok kelyhét
emléked suttogó viharát

 

virághangod álmodó viharát

 

parázslott és lángoltak a percek
hallgattuk a madarak énekét
s egybeforrtak lázadozó csendek
így még soha nem volt kékebb az ég
boldogságunk hegyre-völgyre szállt

 

az a tavasz a fellegekben járt

 

szerelmünk táncát szórta a lelkünk
szemünkben csodák ezre aranylott
őszintén és bolondul szerettünk
izzó mámor szívünkben ragyogott
szépségünk gyönyörderűjében

 

jó tündérek örömerdejében

 

áldom sorsom mert hozzád vezetett
végzet lettél ég és föld világa
rámvetetted szép drága szemedet
életem lettél   –   legszebb  virága