Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.12 0 0 18674

Az egyik leggyönyörűségesebb vers, melynek olvasására a századik alkalommal is kiráz a hideg...

s az utolsó versszak pedig szerintem egyszerűen... a magyar költészet csúcsa.

 

* * * 

 

József Attila:
Reménytelenül
- Lassan, tűnődve -

 

Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent; nem remél.

 

Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén,
ezüstös fejsze-suhanás
játszik a nyárfa levelén.

 

A semmi ágán ül szívem,
kis teste hangtalan vacog;
köréje gyűlnek szelíden
s nézik, nézik a csillagok.