Ha a fordítás minőségét szeretnék látni, arra 1-2 fejezet (nyilván az egyes fejezetek hosszától függően) biztosan elég, abból meg lehet állapítani, hogy a fordító milyen munkát végez. Több hetes munkát, vagy bármekkora munka felét-háromnegyedét nem lehet elvárni mintának, gondolj csak bele, mi van akkor, ha mégsem kell nekik? Szóval, alaphelyzetben, amikor egy kiadó talál egy művet, amit le szeretne fordíttatni, ez nem is szokás.

Más kérdés, ha a fordító szeretne rávenni egy kiadót a munkája kiadására. Ilyenkor, ha a kiadó az eredeti művet sem ismeri, akkor valóban többre lesz szükségük belőle, mint egy fejezetnyi mintára: ez lehet az eredeti kiadás, kritikák, összegyűjtött vélemények, és/vagy maga a lefordított mű. Ebben az esetben lehet érdeked, hogy többet adj át nekik (elolvasásra) a már amúgy is kész munkádból.

A kérdésedre válaszolva: azt, hogy nem "nyúlják le", valójában semmi sem garantálja. Persze lehet mindenféle szerződéseket meg átvételi papírokat aláíratni (kell is), de a tisztességes viselkedésre semmilyen papír nem garancia, maximum arra, hogy ha valami tisztességtelen történik, valamivel nagyobb az esély arra, hogy a saját igazadat bizonyítsd (amitől persze még nem lesz automatikusan pénzed is...). Úgyhogy a dolog egy része mindenképpen bizalmi kérdés. Nem kell paranoiásnak lenni, de azért nem árt képben lenni a világgal. :)

Shal