Ujjgördeszka

 

Mielőtt elolvastam asciimo hozzászólását, annyit tudtam az ujjgördeszkáról, mint Pál Mózsi bátyám Csíkkarcfalván a zsiráfról: „Éccő láttam, asse a’ vót!” Aztán segített a gugli. Ilyen alkotások, mint az ujjgördeszka, megismerése után érzem azt, hogy Giordano Bruno máglyahalála a tudomány oltárán nem volt okafogyott.

 

Motiváció a gyaloglásra

 

Bizony, ezen van a hangsúly – életkortól függetlenül. Már tegnap este megfogalmazódott bennem a nem túl szerencsés, ízléstelennek is minősíthető hasonlat, de ma le is írom. Ha és amennyiben a Vörös Hadsereg töri át az arcvonalat és „mögöttünk liheg, bőg a halál”, akkor jelentős a motiváció az akár többször 20 km gyaloglásra is. 30 fokos hideg, hómező, lefagyott lábujjak, elégtelen felszerelés (semmi softshell, semmi Vibram talp, semmi high-tech), fagyott lódög az egyetlen energiapótlási lehetőség (nem nyomhatok egy gélt 10 km-enként), ez mind-mind a háttérbe szorul. Marad az élni akarás. Ez az egyik véglet. Az ujjgördeszka a másik.

 

Ezek a mai fiatalok!

 

Mindenki emlékezzen vissza a középiskolás éveire. Többségben voltak 10-20-30 éve a túrázni vágyó osztály- és kortársak? Egy frászt voltak. 100 középiskolás megy el napjainkban a meghirdetett túrákra egy megyei városból? Mennyiből? Mondjuk négyezerből? Emberek, ez 2,5%! Ha a magyar lakosság egészére kivetítem, akkor negyedmillió ember járna több-kevesebb rendszerességgel túrázni. Az nem lenne rossz, azt hiszem. De még ha 1% az arány, azzal is elégedettek lehetnénk – szerintem.

 

Ne rohanj a kéken!

Egy természetjáró szakosztály nyugdíjasának is mást jelent a rohanás, és mást Németh Csabának is, és mégis, mindkettőjüknek kijár az elismerés. Elnézést kérek, de ezért nem szeretem a „Ne rohanj a kéken!” kitételt. Ez különösen igaz az Alföldi Kékre, ahol akár félórán keresztül menetelhetek erős teljesítménytúra tempóval, és még mindig ugyanaz látvány tárul elém. Természetesen az épített és természeti szépségeket ne hagyjuk ki, de itt is egyénileg más és más a habitus. Mennyi időt szánjunk a Tar-kő panorámájára? A bélapátfalvi apátságra? Mari néni festett köcsögeire? :-) Mi élvez prioritást Szigligeten? A vár, vagy Szászi Endre pincéje? Mindkettő? Véleményem szerint bizonyos településekre, régiókba ezért vissza kell menni, és természetjárás nélkül élvezni a kulturális látni- és ízlelnivalókat.