Alkonyi szonett

M. R. Rilke: Este (parafra)

 

Várja az asszony éji nász ruháját, 

Mit terhes ágy sziréne hoz elé, 

Hiába nézed eltűnő alakját, 

Itthagy a táj, úszik az ég felé. 

 

Elfogy a Nap: varázsa, éjbe hullva, 

Már nem oly forró, mint ifjúi nász, 

Mikor tavaszvágy hívja dalra gyúlva, 

Holdnővér egy költővel éjszakáz. 

 

Körös-körül tündér maják kacagnak: 

Ámulva kérded, hol voltak tegnap? 

Jaj! Feledd el, kit tetemre hívtak! 

 

Szobor, vízpart, szép nő mind rádköszönnek, 

Már hiába, nyoma sincs örömnek, 

Feledni kell, mert elfogytak a könnyek!