9.

 

Mexikó irodalma Közép-Amerika bennszülötteinek irodalmából táplálkozik. A helyi kifejezések és jellegzetes témák egyértelműen egy európaiakból és amerikai őshonos kultúrákból összeállt vegyes irodalomról árulkodnak. A spanyolgyarmatosítása idején olyan barokk írókat érdemes ide sorolni, mint , Carlos de Sigüenza y Góngora,Juan Ruiz de Alarcón és Sor Juana Inés de la Cruz.

A gyarmatosítás időszakának vége felé már irodalmilag is érdemesebb művészek emelkedtek ki Mexikóban, mint José Joaquín Fernández de Lizardi, aki a mexikói pikareszk emblematikus alakja. A 19. század politikai bizonytalanságai miatt Mexikó - ekkor már független államként - nem csak az irodalom terén mutat hanyatlást, hanem más művészeti ágakban is. A század második felében azonban a mexikói irodalom feltámadt saját romjaiból olyan műveknek köszönhetően, mint a "Los Mexicanos Pintados Por Si Mismos", mely hozzávetőleges képet fest arról, hogy a kor gondolkodói miként látták kortársaikat. A század vége felé a mexikói írók kialakították jellegzetes stílusukat. Két modernista költő emelkedik ki ebből az időszakbólés Manuel Gutierrez Najera.

 

 

Bernardo de Balbuena

                                                 Joaquín Fernández de Lizardi,

 

 

 

Amado Nervo                           Manuel Gutierrez Najera.