"Az a kép, amely a történeti irodalomban és köztudatban mindmáig élt a parasztháború kezdeteiről, nem egyéb, mint a forráskritikát nélkülöző, a kései hagyománytorzulást követő ötletszerű kombináció eredménye. Az elsődleges és hiteles források mit sem tudnak arról, hogy Dózsa már egy forrongó had élén vonult volna el Pest alól, s Cegléden ťmeghirdetteŤ volna a felkelést; valójában Dózsa már napokkal május 15. előtt tábort bontott, s kezdetben még csakugyan a török ellen vonult, a főhadban az elégedetlenség fokozatosan bontakozott ki – nem függetlenül az országos fejleményektől – már a Tiszán túl, főként Békés és Gyula környékén, május negyedik hetében, s vezetett el a Maros vidéki fejleményekig, a döntő fordulatig (május 28.), amikor Dózsa csakugyan meghirdette a nemesség elleni háborút. A felkelés energiái ekkor már csakugyan – mint az érseki oklevélben áll – „az ország különböző részein" megérlelődtek, sőt, nagyjából körvonalazható négy olyan vidék, forrongó góc, ahol az elégedetlenség (az érsek parancsában emlegetett ťgyűlésekŤ eredményeként) már május 15. előtt, de legkésőbb május 20. körül forrpontra jutott. Az egyik Abaúj és Zemplén megye tájéka, egyik pólusában Szikszóval, a másikban Sárospatakkal; a másik Békés és Bihar határvidéke, két pólusában Gyulával és Váraddal; a harmadik Csanád környéke; végül a negyedik a Duna–Tisza közének alsó része, Bodrog és Bács megye. Ami e regionális megoszlásban feltűnő: valamennyi forrongó góc egybeesik az obszerváns ferences rendtartomány egy-egy jelentős kolostorával."