Hát az sok minden mástól is függ, nemcsak az olvasástól, meg a TV nézéstől. Én például rengeteget néztem TV-t már 1963 óta, tehát 11 éves korom óta - de ez inkább távolbalátás. De olvasni alig olvastam, tanulnom nem kellett, mert mindent megjegyeztem (mivel nem hallok, olvastam szájról, hogy mit mond a tanár - ez meg olyan koncentrálást igényel, hogy szinte belémvésődött a szöveg).

Ilyeneken is múlhatott: gyakori a családban, sokat aludtál világosban, valami gyorsulás ért (ütés, pottyanás), stresszes fiatalkor, táplálék, légzés, voltak e betegségek stb. Ha egyszer valami rossz irányban fejlődik (akár csak icipicivel is eltérve a helyes iránytól), akkor idővel nagyon eltávolodhat a helyes úttól. 

Hát kb úgy, hogy megtudom pontosan mitől vagy miktől is rosszabbodott és aztán igyekszem valahogy visszafordítani azt a folyamatot. Ha például csak az a bibi, hogy sokat néztem közelre, akkor igyekezni kellene minél többet távolra - hogy gyengüljön a közellátás, közben erős♫dik a távollátás.

Hogyan, a kicsinek olvasáshoz szemüveget kell használnia? Tehát már annyira távollátó, hogy túl közel kell menni szemcsi nélkül?

Még talán próbálkozhatna olyan mindenirányú színes szövegekkel (vannak nekem, küldhetek, vagy átkódolhatok, amit küldesz). Megtalált egy kisfiú édesapja (többek között), hogy a kisfiának szeretne olyan szövegeket, meséket. A kicsi szeret úgy olvasni, átkódoltam Neki pár dolgot, amit elküldött. Elég nehéz úgy olvasni, de nagyon szórakoztató, jómagam fél évig csináltam ezt minden nap. Ez nagyon megdolgoztatja a szemeket minden irányban, meg az agyat is. Pontosan háromszor nagyobb utat kell megtenni a szemeknek, mint a normális olvasásnál. Ez aztán rávett arra is, hogy így megszínesítsem a saját editorjaimat (2010-ben színesítettem, minden betű más színű), melyekkel a mai napig dolgozom (25 éve írtam azokat a programokat).